Ne Oltsál! Blog Logo

Ébresztő!

Mindannyian egy csipkerózsika-álmot alszunk.

Aztán egyszer csak felébredünk – és rájövünk, hogy minden másképpen van, mint ahogy gondoltuk.

Az ébredés sokkoló, de szükségszerű. Az utolsó órában vagyunk és az ébereknek össze kell fogniuk, hogy felébresszék az alvókat. Ha ezen az oldalon jársz, az minimum azt jelenti, ébredezel.

Sokan nem akarják, hogy felébredj. A Globális Elit mindent megtesz azért, hogy mély, öntudatlan álomban tartson. Milliónyi lakája hűen szolgálja ebben úgy, hogy még nem is tudnak róla.

A feladat kemény, az út nehéz. De te döntesz, hogy az álmot választod vagy a valóságot. Tarts velem és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.

És ha elegen felébrednek, akkor ki is mászhatunk belőle.

Légy aktív!

Elég a bambulásból! Kommentálj, kritizálj, mondj ellent vagy adj további infót! Csak a bárányok hallgatnak. Válj ki a nyájból, hallasd a hangodat! Rövidesen együtt kell cselekednünk. Mutasd meg, hogy bátor vagy, hogy aktívan elősegíted a változást. Itt az idő!

Ha akarsz, írj nekem: ebredj (kukac) freemail.hu

Most éppen erre kattogung:

Csatlakozz a Facebook Csoporthoz!


Ne Oltsál! Blog a Facebook-on:
http://www.facebook.com/neoltsal
Kattints a csatlakozáshoz!

Csatlakozz az IWIW Klubhoz!

Kövess minket az iwiw-en is!
Csatlakozz a
Ne Oltsál! Klubhoz!
Kattints!

Ti írtátok:

Friss topikok

144 Igazság - A közigazgatás eredete (61-67)

2012.03.07. 03:09 | Ébredj Fel | Szólj hozzá! | Megosztás és tárolás |

Lassan kezdünk „veszélyesebb” vizekre evezni, az eddigi tiszta filozófikus látóhatár kezd történelmi távlatba kerülni. Azt gondolom, hogy sokakban fellép majd az a bizonyos „AHA” érzés (mint ahogy bennem is fellépett jópárszor), ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ettől még a 144 Igazság nem biztos, hogy hibátlan. Mi több, érdekes magyar jellegű vonatkozásokat is tartalmaz – kíváncsian várom a hozzáértők észrevételeit, természetesen kimondottan tényekre és nem véleményekre vagy érzelmekre alapozva.

2852026404_83a8cdfab2.jpeg

A mai alkalommal azonban egyelőre még csak közelítünk – lássuk hát, honnan is származik a közigazgatás, mint olyan.

61.

Valójában, valamennyi civilizált jogállamiság alapja – beleértve az összes Nyugati-Római Jogot – azzal kezdődik, hogy elismeri: az Univerzum legmagasabb törvénye minden dolgok Isteni Teremtőjétől származik, mely az Univerzum törvényein keresztül nyilvánul meg, majd  az ember lelkén és szellemén keresztül hozza létre a Pozitív Törvényeket;

Talán furcsa sokak számára, hogy még a mai jogrendszerek is vallási alapokon nyugszanak. Pedig nincs ebben semmi különleges, hacsak annyi nem, hogy ezt az eredetet próbálják elfedni előlünk. A világot hosszú időn keresztül kizárólag az egyház irányította – csak az elmúlt kb. fél évezredben kezdett a hatalom szétválasztódni egyházi és világi ágakra. Természetes hát, hogy a világi hatalom továbbra is Istentől származtatta hatalmát és így jogrendszerét is.

62.

A „hivatal” (office) eszméjének legfontosabb jelentése és lényege a hitközségi és ceremoniális kötelességből és/vagy szolgálatból (officium) származik, mikor azt valamiféle körülhatárolt térből – mint pl. egy kápolna, templom, oltár vagy szentély – végzik;

A Pallas Nagylexikon az „officium”-ot a következőképpen definiálja: „kötelesség, hivatal, szolgálat; lelkészséggel egybekötött egyházi hivatal”. Ennek megfelelően e kötelesség végzésének helye nyilván valamilyen egyházi épület volt. Ezek szerint a hivatal eredeti értelme a (hitközösségi) ember szolgálata volt, az Isteni Törvényekből származó Pozitív Törvények alapján.

63.

Annak a ténynek az elismeréseként, hogy a Hivatal legitimitása az Isteni Törvények (a Pozitív Törvényekhez képest) magasabbrendűségének elismerésén keresztül jön létre, az emberek hivatalba iktatása általában egy valamiféle magasabb spirituális erőnek tett szent és egyházi eskü által történik;

Ezeket beiktatási vagy hivatali eskünek hívjuk, de ezenfelül az eskütétel továbbra is fontos része a közigazgatásnak (is). Maga az eskü koncepciója a Tará jogrendszerben jelent meg, mely KE 590 környékén Íroszágban honosodott meg Eochaid Király és Jeremiás próféta alatt, majd terjedt tovább Észak-Európába, sőt, Afrikába és Ázsiába is. E jogrendszer tiltotta az írást, így egy (szóbeli) szerződés megkötésének a módja az eskü (oath) volt, mely egy szemtanuk előtt hangosan kimondott és valamiféle magasabb hatalomnak vagy istenségnek tett ígéret volt bizonyos dolgok cselekedetére. Az eskü rituáléját nevezték „seal”-nek (pecsét).

Még izgalmasabb az a tény, hogy a Tará jogrendszerben jelent meg először a nemzeti tulajdon, mely a közösség kezébe helyezte le a föld birtoklásának és használatának a jogát. Így mikor valakinek a kezébe helyeztek egy földet, akkor e folyamatot a fentebb ismertetett szent rituáléval pecsételték meg (seal) és a föld „okirattal biztosított tulajdonná” vált (bonded property), ahol az „okirat” maga az eskü volt! Innen származik az angol „my word is my bond” kifejezés is, mely alapköve a Nyugati Jogrendszernek.

64.

Ezért az összes földi társadalom valamennyi legitim kormányának minden érvényes hivatali pozíciója annak az elfogadásától és elismerésétől függ, hogy a legmagasabb törvény az Univerzumban minden dolgok Isteni Teremtőjétől származik;

65.

A „hatóság” szó (authority) legfőbb értelme és célja a jogi dokumentumok és törvényi bejelentések létrehozásából (auctor) származik, melyek egyházi rituáléval, szertartással vagy tulajdonnal (ritus) összhangban történnek;

Vagyis az auctor (originator) volt a rendelkezés kibocsájtója (általában vagy az egyház, vagy az egyház által delegált vagy elismert uralkodó), melyet egy szertartás, egy rítus keretén belül vezettek be. 

66. 

Ezért az összes földi társadalom valamennyi legitim kormányának összes tisztviselőjének minden hatalma annak felismerésétől és elismerésétől függ, hogy minden hatalom végső soron a legmagasabb hatalomtól, minden dolgok Isteni Teremtőjétől származik az Univerzumban; 

67.

Még a jelenlegi világ legfőbb pénzügyi rendszere is az Egy Menyország Kincstárának és a bűnbocsánatnak a folyamatos létezésén alapszik, melyet a Római Kultusz, más néven a Velencei-Magyarok által irányított Vatikán hozott létre a 13. század végén;

Ez egy érdekes történet, megpróbálom érthetően leírni, bár bizonyos ismereteket ennek megértéséhez a 144 Igazság hátralévő része tartalmaz majd. A lényeg, hogy a 13. századra a velencei khazár-magyar kereskedőcsalád teljesen átvette a Vatikán irányítását és létrehozta az ún. Római Kultuszt, mely a kereszténységnek egy kicsavart, meghamisított változatát terjesztette. E szerint az égben létezik egy kincstár, melyből az Úr – az ő végtelen kegyelme által – ellentételezi bűneinket, melyeket földi létezésünk alatt követünk el. E bűnök az égben valamiféle „kettős könyveléssel” vannak nyilvántartva, egyfajta „spirituális könyvvitellel”, mely automatikusan, külön kérelem nélkül vezetődik. Mivel az ember már eleve bűnben fogan, ezért a bűntelenség állapota legtöbbünk számára kizárt s bűneink eme égi könyvvitelben spirituális adósságként jegyződnek fel (debt), mely halálunk után az Egy Mennyország Kincstárából lesz kiegyenlítve (credit), szükség esetén némi tisztítótűzzel (purgatórium) kombinálva. Megjegyzendő, hogy e betét alapjául Jézus Krisztus és a Szentek véráldozata szolgál, így csempésződik vissza a vér – mint legnagyobb értékű valuta – ideája a sátánista Római Kultusz által az ősi mithraizmusból (de erről majd később). 

Ám hogy némi pénzt is lehessen keresni e mennybéli intézmény földi meghonosításával, a Római Kultusz bevezeti a búcsú intézményét (lat.: indulgantia), mely lehetőséget ad a földi bűnökért még a földön történő bűnhődésre és bűnbocsánatra. S míg ez kezdetben leginkább jótettekkel és vezekléssel lehetett elérni, később megjelentek az ún. búcsúcédulák, melyeket az egyház állított ki és jó pénzért lehetett őket vásárolni, akár az élők, akár a holtak bűneinek megbocsájtásáért és/vagy azok eltörléséért. Magára a tranzakcióra az a teória nyújtott lehetőséget, mely szerint a katolikus egyház „rendelkezik Krisztus és a Szentek érdemeinek kifogyhatatlan kincstárával, erre mindig hivatkozhat és ebből mindig osztogathat” (forrás). A búcsúk (és a hozzájuk tartozó cédulák) engedélyezője kizárólag a római pápa, illetve az általa meghatalmazott személyek lehettek.

Nem ismerős ez a rendszer valahonnan? Hogy bizonyos intézményeknek kizárólagos joga van bizonyos papírokat kibocsájtani, melyek semmilyen fedezettel nem rendelkeznek, s mégis melyek a társadalom tagjai között csereeszközként funkcionálnak?

Folytatás hétvégén valamikor :)

biztonságos lájkolás

Címkék: 144 igazság

A bejegyzés trackback címe:

http://neoltsal.blog.hu/api/trackback/id/tr784294461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.