Ne oltsál!

Némi kihagyás után lassan a célegyenesbe érkezünk: e jelenlegin kívül még 2 rész van hátra a Heart to Heart nulladik – természetesen kísérleti jellegű – mélyinterjú-sorozatából. De azt hiszem, az igazán izgalmas részek most fognak következni, s akár egy jó filmnél, lassan elérkezünk a tetőponthoz... és kapunk jónéhány, erősen megfontolandó megoldást életünk több fontos területén is. Használjátok legjobb képességeitek szerint...

Az első és legfontosabb lépés mindig a probléma felismerése. De sajnos ez csak az első lépés – és bizony, megváltozni sokkal nehezebb. A régi, berögződött reakciók, a csorda visszatartó ereje és saját erőtlenségünk mind-mind hátráltatja a változást. Hát még ha egy olyan furcsa útról van szó, mint a Perszonokráciájé... Ebben a részben Mado arról beszél, hogy hogyan viselkedj úgy, mint az új faj előhírnöke.

Szinte minden menedzserkönyvben benne van Henry Ford híres mondása: „Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad lesz.” Vagyis a hited eldönti a sorsodat. Vajon van-e ennek a mondásnak egy mélyebb, teljesebb értelme? Vajon mi volt előbb, a hitünk vagy a világ? Vajon a hitünk formálódott a világhoz vagy pont ellenkezőleg, a világ formálódik a hitünkhöz? Egyáltalán, kik is vagyunk valójában? Erről beszél Mado ebben a részben – valamint egy csodálatos és váratlan gyógyulásról…

Érezted már úgy valaha, hogy nem bírod tovább? Hogy agyonnyomnak a kötelező terhek, hogy kilátástalan a helyzeted, hogy majd' megfulladsz? Nos, ne aggódj: e helyzetek a te fejlődésedet segítik elő. És hogy hogyan? Erről beszél Mado ebben a részben.

Pár éve nálunk is terjednek az öko- és biofalu mozgalmak. Igazán szívmelengető kezdeményezések ezek és valljuk be, sokan közülünk is boldogan elvonulnának a gonosz világ szeme elől egy békés vidéki szegletbe, ahol harmónia, béke és nyugalom honol, akár megtermelve magának és közvetlen környezetének a mindennapokhoz egészséges szükséges élelmiszert. Lehet-e ez megoldás a globalizáció korában? Mado elmondja...

Nos, ez a rész különösen kedves szívünknek, hiszen egybevág blogunk címével. Nem mintha nem léptünk volna túl az eredeti témánkon – mindegy, merre indulsz el, ugyanúgy Rómába érkezel... vagyis ugyanahhoz az összeesküvéshez jutsz el. Ebben a részben tehát Mado az oltások hamisságát boncolgatja és megmutatja, hogy hogyan kerülhetjük el őket...

Ahogy a Ne Oltsál! TV-nek volt nulladik adása, így a Heart to Heart, vagyis a Szívtől szívig című mélyinterjú-sorozatunknak is e kezdő adását nyugodtan nevezhetem nulladiknak. Magát az ötletet álmomban kaptam, melyről részletesen írtam az Útra keltünk c. posztban, most pedig az első ilyen típusú próbálkozásom látható, jó néhány bakival, angol nyelvi nehézségekkel, tehát valóban, nyugodtan hívhatom nulladik adásnak.

Szerencsére nem a körítés, hanem az információ a lényeg, és pont ez a szíve-lelke ennek a sorozatnak: beszélgetőpartnereim maguk annyira érdekesek, annyira különleges dolgokat mondanak el, hogy az én bénázásom és a technikai tökéletlenségek ellenére is minden ébredező számára izgalmassá válnak és példaképül szolgálhatnak.

A lyoni konferencián – a sok pozitív élmény mellett – néhány negatívot is sikerült begyűjtenem. Érdekes módon ezek mind a felsőoktatás dolgozóihoz (akadémikusok, professzorok, kutatók) kapcsolódtak, olyan emberekhez, melyek nap mint nap a felnövekvő generációt oktatják. Felsőfokon, állítólag. Nos, az én tapasztalatom mást mutat. Kiemelkedően jó prezentációt egyáltalán nem láttam – rosszat viszont annál többet.

A rendelkezésre álló idő általában 20 perc volt, de az előadók rendre kifutottak belőle. Volt olyan, hogy a slide-oknak mindössze a fele lett bemutatva! Nem mintha az egyes diák annyira jók lettek volna. Apró betűkkel szedett, olvashatatlan, telezsúfolt és unalmas slide-okkal érkeztek az előadók – hangsúlyozom, alapvetően az akadémiai, vagyis az oktatási szektorból. Videót egyszer láttam, de fényképek, grafikonok is az előadásoknak kb. a felében fordultak elő. A többi tisztán szöveges volt.

De az még csak hagyján, hogy az előadást érthetőbbé, színesebbé tenni hivatott prezentáció nem töltötte be szerepét – több előadó még beszélni sem tudott tisztességesen. Mi kevesebb, egyikük még csak nem is beszélt, hanem felolvasta a hozott anyagát! Azt hittem, álmodom. Állítólag készült prezentációval is – de a magával hozott PowerPoint anyaga nem akart megjelenítődni a kivetítőn. Maradt helyette a jól ismert Windows screen. „Well, we don't like PowerPoint” – s ezzel a dolog el volt intézve...

Helyesbítenék: az egy dolog, hogy nem szeretik ezt a programot, de nagyobb baj, hogy nem is tudják használni. Vajon miért olyan nehéz megérteni, hogy ha valaki speciális betűtípusokat használ, azt külön el kell hozni a prezit futtató gépre? Ez a hiba többször is előfordult a nap folyamán. Szanaszét csúszott, Courier betűvel megjelent, olvashatatlan és ízléstelen diák sokasága lett az eredmény.

Immáron több mint 3 hónapja, hogy egy fergeteges átbulizott éjszakát követő ájulás alatt üzenetet kaptam. Az üzenet – mely álom formájában érkezett meg hozzám – egy konkrét, részletes információt tartalmazott egy információs közösségi site-ról, egy pénzt helyettesítő elektronikus értékmérőről és egy új társadalmi rendszerről; továbbá arról, hogy hogyan alakítsam át teljesen az életemet ahhoz, hogy mindezeket meg tudjam valósítani.