Ne oltsál!

Ütős kezdés, nemdebár? Majdnem fél év hallgatás után dukál is az ilyesmi. Az összeesküvés-elmélet rajongókat azonban ki kell ábrándítanom: nem, nem valószínű, hogy Whitney-t a vízbe fojtották volna, vagy más módon erőszakkal vették volna el az életét. Viszont ha alaposan megvizsgáljuk az ügyet, akkor érdekes következtetésekre juthatunk.

Kezdjük a tényekkel: 2012. február 12.-én 15:55-kor állapították meg az énekesnő halálát. Ezúttal a testőr nem volt több, mint testőr – a Beverly Hilton hotel fürdőkádjában megtalált Whitney életét már nem tudta megmenteni.

Két hét telt el előző cikkünk óta, melyben lelepleztük, hogy a Facebook képében kígyót melengetünk a keblünkön. Érdekes volt figyelni a reakciókat: volt, aki felháborodott, volt, aki csak legyintett: „Hadd kövessenek! Nincsenek titkaim...”; volt, aki apatikus belenyugvással fogadta a hírt, és volt, aki még ennél is pesszimistább volt, mondván, ha akarnak, úgyis mindent kiderítenek rólunk... Ajaj. Megadás küzdelem nélkül? Ne már... Természetesen van megoldás a problémára, s e cikk pont erről fog szólni. Előtte azonban néhány sor annak a csoportnak, akik nem értik, hogy miért nagyon veszélyes hagyni azt, amit a FB csinál.

...és nem csak téged, vagy engem, hanem praktikusan az egész világot, függetlenül attól, hogy regisztrált Facebook használó vagy-e vagy sem! Ezt derítette ki a Schleswig-Holstein német tartomány Független Adatvédelmi Központja (ULD). Azt már egy ideje csiripelték a madarak, hogy a FB befektetői között titkosszolgálat-közeli cégeket is találunk, s hogy a kék logós cég nem más, mint egy kémszervezet, melynek használói önként és dalolva teszik nyilvánossá adataikat, tevékenységüket és kapcsolati hálójukat az arra kíváncsi szervezeteknek. Nos, mostanra a bizonyíték is megérkezett, s ennek köszönhetően Németországban betiltották a „Like” gomb és egyéb FB pluginek használatát.

A magyar média homályosan és félreérthetően tudósított az ügyről, így sokan nem értik, hogy miért kifogásolja a Német Adatvédelmi Hivatal a „Like” gomb használatát a privát szféra védelmében. Szögezzük le: nem azzal van a gond, hogy ha valaki megnyomja azt a bizonyos „Ajánlom” vagy „Tetszik” gombot, akkor azt rögzíti (logolja) a Facebook és az ajánlott oldal megjelenik az üzenőfalán – hisz pont ez a szolgáltatás lényege! A probléma azzal van, hogy a Facebook akkor is megjegyzi és egy óriási adatbázisban tárolja, hogy hol jártál, ha nem „lájkolod” az oldalt vagy az adott cikket, sőt még akkor is, ha nincs is Facebook fiókod. Elegendő, hogy ha a meglátogatott oldalba beágyaztak bármilyen Facebook kódot (szociális plugin-t).

Több mint egy hét telt el a szörnyű norvégiai vérengzés óta, mely mélyen megrázta a világot. Minden jóérzésű ember megrendülten áll a tragédia előtt, s az együttérzés és a gyász hangjait csak az egyre hangosabban feltörekvő kérdés tudja elnyomni: Miért???

S bár az esemény lefolyását ismerjük, a miértekről bizony megoszlanak a vélemények. A tömegmédia – idomításához híven – rögtön Al-Qaeda után kiáltott... Annál nagyobb volt a döbbenetük, mikor kiderült, hogy pont az ellenkezője az igaz: a fehér bőrszínű és zöld szemű elkövető iszlám- és kommunistafóbiás. Az összeesküvés-hívők természetesen azonnal összeesküvést láttak a támadásban, s egymás után dobálták a felbukkanó bizonyítékokat, melyek egy részéről gyorsan kiderült, hogy hamis, vagy legalábbis pontatlan. Mivel a Ne Oltsál! elsősorban egy elemző blog, mi kicsit vártunk, hogy letisztuljanak az információk. S mivel nemcsak a csodák, de a tragédiák is három napig tartanak (tessék csak megnézni a híroldalakat, szinte senki nem beszél már az esetről), itt az ideje, hogy elmonjuk, mi hogyan látjuk a helyzetet.

Nos, írtunk már az elit jó néhány gonoszságáról, összeesküvéséről, gyilkosságáról, népirtásáról, melyet az emberiség ellen elkövetett; most itt az ideje, hogy írjunk az emberiség, illetve annak jelentős részének bűneiről. Igen, lehetséges, hogy e cikk rólad is szól, Kedves Olvasó (nézz csak magadba elolvasása után), de leginkább a kedves (?) nem-olvasókról szól, azokról, akik miatt itt tart ez a világ.

Ők a birkák. (Az angol nyelv kreált rá egy fantáziadús szót, a sheeple-t, amely a sheep és a people kombinációjából eredeztethető.)

Persze e cikk is valójában rólam szól, az én igazságkeresésemről, és amit találtam, az sem nem lélekemelő, sem nem biztató, de legalább igaz. Sokan abban a tévedésben élnek, hogy az igazság valami szép és jó dolog, ami óriási tévedés. Az igazság sem nem szép, sem nem jó, és ugyanakkor nem is rossz és nem is randa – egyszerűen csak van és egyszerűen csak igaz. Bármiféle osztályozás az ego műve: ily módon az igazság milyensége annak nézőjétől függ. Ha az igazság kellemetlen, sokan megtagadják azt, vagy elássák mélyre tudatuk valamely szegletébe, amely lényegesen kellemesebb megoldás, mint szembenézni vele. Hogy miért? A válasz egyszerű: az igazság egy félelmetes dolog, mert annak kiderülése cselekvést kell, hogy eredményezzen: e cselekvés pedig vagy kifelé irányul, ami konfliktushoz vezethet, vagy pedig befelé, amely saját hitrendszerünk, gondolataink és ezáltal viselkedésünk megváltoztatását rója reánk. Ha e cselekvés kényszere túl nagy energiát igényel, akkor egyszerűbb az igazságot megtagadni vagy figyelmen kívül hagyni – így megspórolható a cselekvés.

Eltelt egy hét, kicsivel több is talán, legfőbb ideje hát, hogy kórjelentsünk, jobban mondva eredményt hirdessünk a Ne Oltsál! Blog első szavazásán, a Hiszékeny Elme Quiz-en. A Facebook mellet IWIW-en is indítottunk egy szavazást, bár az technikailag olyan gyenge volt, pontosabban a Szavazógyár nevű alkalmazás annyira egy – hogy is jellemezzem kulturáltan? – herélt darab, hogy csak az igazán elszántak tudtak szavazni – köszönet nekik, hogy keresztülvergődték magukat ezen a digitális útvesztőn. Íme tehát a szavazataitok Facebook-on és IWIW-en:

Facebook és IWIW összesítve:

Mindenki magából indul ki – tartja a mondás és be kell vallanom, hogy bizony, gyakran én is beleesem ebbe a hibába. Az én esetemben a túlzott optimizmusom az alapprobléma. Az, hogy abban bízom, hogy ha nem is annyira, mint mi, de azért képben vannak az emberek a világ dolgaival kapcsolatban. Vagy OK, ha nem is a „zemberek”, de legalább a mi olvasótáborunk. Szeretnénk azt érezni, hogy nem hiába koptatjuk a billentyűket és az egérgörgőt, hanem van valamekkora előrehaladás a felébredés felé vezető úton.

De gyakran rossz sejtelmeim vannak. TV-m ugyan nincs (ó, illetve van egy a buszban, de hónapok óta nem volt bekapcsolva), hagyományos újságokat is elég ritkán olvasok, így az ezekből a médiákból áradó hazugságáradat egész jól elkerül, de az interneten bizony belefutok számos olyan megnyilvánulásba, melyből sugárzik a tájékozatlanság, a mítosz. Ilyenkor mindig megdöbbenek. Hogy lehet, hogy ezt még nem tudják? Hogy lehet, hogy az a hazugság még nem nyilvánvaló mindenki számára? Hogyan tud a hivatalos propaganda még mindig így palira venni embereket, akik még csak meg sem kérdőjelezik az előadott információk realítását és tényalapját???

Azt hiszitek, hogy megbolondultam, mi??? Nem, nem. (Persze lehet, de ez csak nézőpont kérdése. Ne felejtsétek, a zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől.) Mindjárt meg is indoklom állításomat jelen posztban, melyet a hír – mely szerint az amerikaiak 10 év üldöztetés után végre levadászták Osama Bin Laden-t – ihletett. 

Gondoljátok csak meg: Jézus megszületett, tanított, majd meghalt a kereszten 33 éves korában, viszont 3 nap múlva feltámadt és a mennybe ment. (Van ebben a mítoszban némi inkonzisztencia, mivel elvileg a halál után úgyis mindannyian a mennybe, vagy rossz esetben a pokolba kerülünk, nem kell hozzá a Földön feltámadnunk, de ennek a cikknek nem ez a témája, szal hagyjuk.) Ezzel szemben Osama meghalt 2001 decemberében, majd valszeg feltámadt, mert még elkövetett egy csomó terrorcselekedetet, rémisztgette a fél világot videóüzeneteivel majdnem 10 éven keresztül, míg végül az amcsik megtalálták és meggyilkolták.

Összesítve:
Jézus: 1 születés, 1 feltámadás, 1 halál; Bin Laden: 1 születés, 1 feltámadás, 2 halál. Menőbb.

10 rész! Bevallom őszintén: nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz... E grandiózus méret előnye viszont, hogy ezáltal egy ingyenes mini Perszonokrácia-kurzust kaptatok, kedves Blogolvasók! S hála Mado kontrasztos és definiált válaszainak, az elhangzott ismeretek alapján mindenki elkezdheti élete átformálását – már ha persze van hozzá elég mersze. Ám ha esetleg még bizonytalanok lennétek... nos, akkor van egy jó hírem: idén májusban Mado ismét Magyarországra látogat, hogy több napon át még mélyebb ismereteket adjon át az elhivatottaknak. A kurzusról részletes információt találtok az EzVanKiadó honlapján.

Feltetted-e már magadnak a kérdést: mi lesz a történet vége? És igen, itt gondolhatsz a te életed egyéni történetére vagy akár a fajunk történetére. Tovább tudunk-e lépni valami pozitívabb, valami magasabb rendű létezés felé? Vagy úgy végezzük, mint pár hollywoodi katasztrófafilmben, elpusztítva önmagunkat s fajunkat újrakezdésre ítélve? Happy End lesz-e a vég, ahol a következő rész kötelezően elkészül vagy véres dráma? 

Nos, ebben a részben Mado a Perszonokrácia őseiről, Sri Aurobindo-ról és Anyáról mesél, s az ő hihetetlen spirituális kalandjukról, mellyel – remélhetőleg – kitaposták az emberiség útját egy jobb jövő felé. Úgy legyen.