Kicsit súlyos, mennyi olvasnivalóm van – ezért is késett kicsit Wikileaks-es összefoglalónk második része. De megjött, s ezzel erősen tempózunk a sokak számára drámai és megdöbbentő végkövetkeztetés felé. Ebben a részben a világ és a hatalom reakcióit foglaljuk össze.

Összeesküvés-elméletek

A követségi iratok nyilvánosságra hozatalával megnőtt a vad spekulációk száma: ki áll a Wikileaks mögött? Az eredmények sokrétűek: a CIA. Izrael és a MOSZAD. Az oroszok, a japánok, a kínaiak. Volt amerikai hírszerzők. A legpoénosabb: az Al-Kaida! Ezen elvetemült spekulációk minden alapot nélkülöznek. Nem fogom itt tételesen bebizonyítani azt, hogy miért; ezt mindenki megteheti magának, ha felteszi az ominózus kérdést: Kinek éri ez meg? A Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentumok szétalázzák nemcsak az amerikai, de a világ szinte összes kormányát, megmutatva rabszolgasorsunk valódi jellegét.

Mi több, kijelenthetem, hogy az összeesküvés-elméletek mögött állnak azok a szervezetek, melyeknek érdekük, hogy a mostani botrány lehetőleg el legyen bagatelizálva. Ha sikerül elhitetni a világgal, hogy csak egy újabb manipuláció részei, akkor az érdeklődés egyértelműen megcsappanna a kiszivárogtatott dokumentumok tartalma iránt. Szóval érdemes figyelni, kik beszélnek a Wikileaks ellen: Alex Jones és Jane Bürgermeister már kiállította a saját szegénységi bizonyítványát. Látni azt is, hogy az amerikai médiák megpróbálnak minél kevesebbet foglalkozni az üggyel – ami nem csoda, hiszen ők úgyis teljességgel az Elit kontrollja alatt állnak.

Még egy tipp: ha esetleg a jobb agyféltekéd megérzéseire jobban hallgatsz (ami azt is jelenti, hogy úton vagy a felébredés felé), csak nézd meg Julian Assange-nak néhány nyilatkozatát, és hallgass a szívedre. Julian tisztasága és idealizmusa átsugárzik szavain és egyértelművé teszi szándékainak tisztaságát.

Hivatalos reakciók

Kezdjük az USA-val. Már mielőtt az első Cable-t nyilvánosságra hozták volna, a Külügyminisztérium hivatalosan figyelmeztette partnereit: ez bizony kemény lesz. És az is. Az USA a szokásos kamu szövegével jött: a kiszivárogtatás amerikai életeket és érdekeket veszélyeztet. Nos, az érdekekhez nem fűződik kétség: a jelenlegi folyamat az, melynek kövekezményeképpen az USA a maradék tekintélyét is elveszti a világ közvéleménye előtt. De hogy életeket veszélyeztetne? – ezt maga a Pentagon cáfolta egy belső iratában.

Mindenesetre Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminiszter-asszonya körlevélben tiltotta meg valamennyi kormányalkalmazottnak, hogy a Wikileaks dokumentumokat olvassák, ill. számítógépeikre letöltsék. Az indoklás több mint nevetséges: ezáltal ugyanis csökkentenék az állami számitógépes rendszer jogosultság-védelmét. Ha-ha.

Mi, magyarok, visszafogottan nyilatkoztunk a dologról, valószínűsítve, hogy a kiszivárgott információk nem fogják megrontani a két ország közötti kapcsolatot. A nyilatkozatban az a vicces, hogy igaz: politikai körökben eddig is nyilvánvaló volt a mocsok, azzal, hogy a nyilvánosság is tud róla, semmi nem változik.

Mahmoud Ahmadinejad, Irán miniszterelnöke, akit sokan az arabok következő spirituális vezetőjévé istenítettek, beállt az összeesküvés-elméletek terjesztői közé. „Nem hisszük, hogy ez az információ kiszivárogtatás lenne” – mondta. Hát igen, nehéz is lett volna vállalni a konfrontációt a Szaud-Arábiai uralkodóval, akik többször Irán megtámadása mellett agitálták az amerikai vezetést. „A régió országai a barátaink és ez az ártalmas tett nem befolyásolja a kapcsolatunkat.” No comment.

Julian Assange hazájának miniszterelnök-asszonya, Julia Gillart mélységesen elitélte rakoncátlan állampolgárjának tettét, „illegális tett”-nek minősítve a kiszivárogtatást. A kérdésre, hogy milyen törvényt sértett meg a Wikileaks, nem tudott válaszolni. Ausztrália főügyésze, Robert McClelland szerint „az információk jogosulatlan nyilvánosságra bocsájtása bűncselekmény lehet” – mondta. Mindketten biztosították az USA-t támogatásukról, amivel nem tettek semmi másként, mint azelőtt – lelkesen nyalták amerika …gét.

De ekkor történt valami – Ausztrália Assange mellé állt! Kevin Rudd, Ausztrália külügyminisztere meglepetésszerűen a következőket nyilatkozta:

„Mr. Assange nem felelős az amerikai diplomáciai kommunikációs-hálózatának 250000 dokumentumjának közreadásáért. Az amerikaiak felelősek ezért.

Én vagyok Ausztrália külügyminisztere és én vagyok a felelős a minden ausztrál polgár konzulátusi képviseletéért és ennek okából szeretném teljesen tisztázni, hogy Mr. Asssange felvette a kapcsolatot az Ausztrál főkonzullal Angliában és kérte a konzulátusi támogatását.

Mi biztosítottul arról, hogy ellátjuk azt, mint ahogy bármely más ausztrál polgár esetében is tennénk.”

No lám, úgy látszik, talán megszólal a lelkiismerete a hatalom egyes képviselőinek is. A Gillard-kormány gyorsan konfrontálódott saját választóival. Több mint 400 közéleti személyiség írta alá azt a levelet, mely Assange támogatására szólitotta fel a kormányt. A volt ausztrál miniszterelnök, John Howard a következőket mondta:

„…és én elvárom az ausztrál kormánytól, hogy ő (Assange) ugyanazt azt eljárást kapja, amelyet bármely más ausztrál polgár hasonló szituációban megkapna és azt a segítséget, ami neki jár.”

A cégvilág reakciói

Szomorú megfigyelői lehetünk annak, hogy milyen gyorsan hátráltak ki a gazdaság egyes képviselői a Wikileaks mögül. Számukra a „szabad véleménynyilvánítás” egy igazán kártékony dolog, mert a cégek belső ügyeiben minden csak a pénzről szól – erkölcsről a gazdaságban beszélni maximálisan profitellenes.

Az első cable-ek nyilvánosságra hozatala előtt ismeretlenek DDoS (distributed denial-of-service) támadással tették elérhetetlenné a WikiLeaks szervereit. Ennek következményeként az EveryDNS, amely a Wikileaks.org név elérhetőségét tette lehetővé, felmondta szolgáltatási szerződését a szervezettel. Ennek következtében a Wikileaks új domain név, a wikileaks.ch alá volt kénytelen költözni. A diplomáciai iratok közreadását e támadás nem befolyásolta – jóval azelőtt elküldték már az anyagot az 5 együttműködésre kiszemelt újságnak.

Ezzel párhuzamosan, december 1.-én felmondott a Wikileaks-nek az Amazon Web Services cégrészlege is, ahol a Wikileaks oldalai hostolva voltak. A Wikileaks az esetről a következőképpen nyilatkozott:

„…szabad véleménynyilvánítás a szabadság országában… jól van, akkor majd másnak adjuk a dollárjainkat, inkább európaiakat foglalkoztatva. Ha az Amazon csak ennyire tartja az amerikai alkotmány 1. kiegészítését, akkor fel kellene hagynia a könyvkiadással is…”

Vicces, hogy az Amazon továbbra is árulja a Wikileaks dokumentumokat könyvolvasójának, az e-kindle formátumában, továbbá a Wikileaks pólók is rendelhetőek. Hja kérem, az üzlet az üzlet!

Persz az Amazon nem kormányzati nyomásra, hanem működési szabályzatának megszegésére hivatkozva mondta fel a Wikileaks oldalának hostolását. Némiképp másképp jön le ez Peter King republikánus kongresszusi képviselő nyilatkozatából:

„…sajnálatos, hogy az Amazonnak 5 hónapba tellett megszakítania a Wikileaks-szel a kapcsolatát és csak politikai nyomás hatására tette ezt meg.

Annak ellenére, hogy ezt már korábban kértem, az Amazonnak ezt már korábban meg kellett volna tennie, amikor amerikai katonák 5 hónappal ezelőtt veszélybe kerültek, megkönnyebbültem, hogy a cég végre korrigálta a hibáját.

Ez a helyzet az összes privát amerikai cégnek példaképp kell álljon, hogy az üzlet a Wikileaks-szel nem tolerálható és amerikai érdekek ellen van.”

De ez még csak a kezdet volt. A svájci PostFinance bank, amelynél Julian Assange számlát vezetett, befagyasztotta azt, kb. 35000€ tőkével rajta. Indoklás? Nos csak annyi, hogy Julian állítólag nem rendelkezett valós svájci lakcímmel ahhoz, hogy számlát vezethessen Svájcban. Én mondjuk nem nagyon hallottam ilyen kitételről, ha egy svájci bankról van szó. Jobban hangzott volna, ha így indokolnak:

Julian Assange, ön nem elég náci ahhoz, hogy számlája legyen nálunk!

És az ellehetetlenítés folytatódott tovább. Pár nappal később a PayPal is hasonló döntést hozott, befagyasztva 65.000€-nyi támogatást, melyek a világ minden részéről adományként érkeztek a szervezethez. Rövidesen a VISA és a MasterCard is megszüntette a lehetőségét, hogy a támogatók pénzt küldhessenek a Wikileaks-nek. Az összes cég döntését szervezeti szabályzatának megsértésével indokolta. Utólag legalábbis, mert Osama Bedier, a PayPal VP-je élő adásban egy Külügyminisztérium által nov. 27-én elküldött levélre hivatkozott, mely alapján a szolgáltatást felfüggesztette. Osama rögtön a ripor után a backstage-en hozzátette, hogy a levelet nem a PayPal kapta, hanem a Wikileaks. Az én szerény kérdésem, hogy akkor honnan tudott róla a PayPal? Nekik is küldtek egy példányt? Az esetről az ominózus videó itt látható.

Operation Payback

Egy magukat Anonymus-nak nevező hackercsapat DDoS támadással elérhetetlenné tette fenti cégek weblapjait. Dec. 4-én a PayPal honlapja 8 óra 15 percen keresztül elérhetetlen volt. A svájci Postfinance bank honlapját legalább 10 órára sikerült kikapcsolni a forgalomból. Később sikeresen támadták a MasterCard és a VISA oldalát is. ColdBlood, a csoport egyik képviselője az alábbiakat mondta:

„Mi megpróbáljuk az internetet nyíltnak és szabadnak megőrizni, de az utóbbi évek kormányzatai ezt a szabadságot korlátozni próbálják.
Azok a weboldalak, amelyek engednek a kormányzat nyomásának, a célpontjainkká válnak.
A szervezetünk mindig erősen állást foglalt a cenzúra ellen és a kifejezés szabadságáért az interneten és fellépett azok ellen, akik ezt bármilyen formában meg akarták semmisíteni.
Úgy érezzük, a Wikileaks több lett, mint dokumentumok kiszivárogtatója. A Wikileaks háborús okká vált, az emberek és a kormányzat között.
Nem eltörölni akarjuk ezeket a cégeket, hanem egy 'ébredj' jelet adni nekik. A cégek egy megnövekedett forgalmat fognak észlelni a weblapjukon és ez megnövekedett költséget fog jelenteni nekik a weboldal üzemeltetésével kapcsolatban.”

A háború kitört – bár egyelőre csak az interneten. Akit érdekel a téma, kövesse az Anonymus csoportot. A részvételhez szükséges szoftver a LOIC, letölthető a SourceForge.net-ről.

A következő részben Julian Assange szexuális erőszakról szóló vádjait vesszük górcső alá.