Nos, írtunk már az elit jó néhány gonoszságáról, összeesküvéséről, gyilkosságáról, népirtásáról, melyet az emberiség ellen elkövetett; most itt az ideje, hogy írjunk az emberiség, illetve annak jelentős részének bűneiről. Igen, lehetséges, hogy e cikk rólad is szól, Kedves Olvasó (nézz csak magadba elolvasása után), de leginkább a kedves (?) nem-olvasókról szól, azokról, akik miatt itt tart ez a világ.

Ők a birkák. (Az angol nyelv kreált rá egy fantáziadús szót, a sheeple-t, amely a sheep és a people kombinációjából eredeztethető.)

Persze e cikk is valójában rólam szól, az én igazságkeresésemről, és amit találtam, az sem nem lélekemelő, sem nem biztató, de legalább igaz. Sokan abban a tévedésben élnek, hogy az igazság valami szép és jó dolog, ami óriási tévedés. Az igazság sem nem szép, sem nem jó, és ugyanakkor nem is rossz és nem is randa – egyszerűen csak van és egyszerűen csak igaz. Bármiféle osztályozás az ego műve: ily módon az igazság milyensége annak nézőjétől függ. Ha az igazság kellemetlen, sokan megtagadják azt, vagy elássák mélyre tudatuk valamely szegletébe, amely lényegesen kellemesebb megoldás, mint szembenézni vele. Hogy miért? A válasz egyszerű: az igazság egy félelmetes dolog, mert annak kiderülése cselekvést kell, hogy eredményezzen: e cselekvés pedig vagy kifelé irányul, ami konfliktushoz vezethet, vagy pedig befelé, amely saját hitrendszerünk, gondolataink és ezáltal viselkedésünk megváltoztatását rója reánk. Ha e cselekvés kényszere túl nagy energiát igényel, akkor egyszerűbb az igazságot megtagadni vagy figyelmen kívül hagyni – így megspórolható a cselekvés.

Magyarán, az emberiség nagyrészéről kijelenthető, hogy lusta. Leírom még1x, mert ez egy kulcsfontosságú megállapítás:

az emberiség nagy része LUSTA!

Ez már önmagában is elég rossz hír, de sajnos van folytatás is. Mert mi is a lustaság definíciója? Józan paraszti ésszel fogalmazva: amikor valaki csak annyit tesz, amennyit feltétlenül muszáj. (Vannak, akik még ennyit sem, ők rövidesen még szóba kerülnek.) Kicsit spirituálisabb beállítású olvasóink persze rögtön felismerik, hogy e lustaság hátterében egyik alapvető érzelmünk, a félelem áll – és mint tudjuk, a félelem nagy úr. A legjobb cselekvésblokkoló.

Blogok tízezrei, videók ezrei ismertetik jó hatásfokkal a háttérhatalom működését. Mindössze egy kis időt és energiát kéne szánni rá, hogy az emberek megismerjék az igazságot. (Tényleg, tudtátok, hogy a siker = energia * idő? Na, a lusta ember mindkettőt sajnálja!) De nem, egyszerűbb bambulni a focit a Tv-ben vagy valami más idiótaságot csinálni, mely ugyan a személyes fejlődést nem szolgálja, de legalább energiát sem igényel. És rendkívűl egyszerű négyévente pár X behúzásával átengedni a döntést bizonyos hatóságoknak, melyekről időtlen idők óta tudvalevő, hogy impotensek, vagyis képtelenek a problémák megoldására (hiszen nem is erre találták ki őket). S aztán lehet panaszkodni, hogy milyen rosszul is élünk.

A további bizonyításhoz idéznék egy régi közmondást:

„Az okos ember más hibájából tanul;
A buta ember a sajátjából;
Az ostoba még a sajátjából sem.”

Vizsgáljuk meg e mondást spirituális szempontból. Mint tudjuk, az élet értelme a tapasztalás, s az ezen keresztül begyűjtött információk (tanulás) általi fejlődés. Az „okos” jelzőt (ebben a konstellációban) helyettesíthetjük a „tudatos” szóval. Mert mit is csinál a tudatos ember? Figyel. Figyel, és ha megjelenik egy probléma az életében, akkor azt észreveszi és változtat. Nem fél a változástól és nem is lusta rászánni a szükséges időt és energiát, hogy a probléma megoldódjon.

A „buta ember” csoportjába a nem tudatos ember sorolható be. Ő nem veszi észre az életében megjelenő problémát, vagy ha észre is veszi, nem szánja rá a szükséges időt és energiát a megoldásra: ugyanis lusta. Így a probléma válsággá mélyül, mely válság idővel annyi szenvedést okoz, hogy annak megélője kénytelen változtatni, így végül elvégzi a házi feladatát és megoldja a problémát.

Sajátos társadalmi felosztásunk harmadik része, az „ostoba ember” hasonszőrű a buta emberrel. Sajnos annyiban rosszabb, hogy még az egyre mélyülő válsága közepette sem hajlandó megszerezni a megoldáshoz szükséges információt és megtenni a szükséges lépéseket, hanem neveltetése, meglévő rutinja és beidegződése alapján hozza meg a döntéseit, melyek – a hiányzó tudás okán – általában hibásak, vagyis nem megoldják a válságot, hanem szinten tartják, vagy tovább mélyítik. Ezen út egyre több frusztrációhoz és önbizalomhiányhoz vezet, melynek a vége egyre több betegség és a szükségtelenül korai halál…

Szép kilátások... nézzük hát, mennyire súlyos a helyzet. Az tisztán látszik, hogy az igazságot kereső, tudatos emberből nincs túl sok, a társadalom nagyobbik részét a buta és az ostoba emberek alkotják. Persze a választóvonalak egymásba mosódnak, és lehet, hogy valaki bizonyos területen tudatos, míg egy másikban birka. Íme néhány tesztkérdés, mely alapján eldöntheted, hogy te melyik kategóriába tartozol:

• Vitted-e már rákos hozzátartozódat kemoterápiára vagy sugárkezelésre? (...rövid Google kereséssel kideríthető, hogy e „gyógymódok” többször okoznak halált, mint maga a rák);
• Beoltatod-e magad influenza és más betegségek ellen? (...bőséges info van az oltások káros hatásairól pl. ezen a blogon is);
• Ha élelmiszert vásárolsz, a legolcsóbb terméket veszed? (...tudvalevő, hogy az olcsó élelmiszerek tele vannak ártalmas tartósító, ízfokozó és egyéb anyagokkal);
• Kidobod-e a csikket a kocsiablakon? (vagy inkább tiszteled és óvod környezetedet?);
• Állami iskolába járatod-e a gyermekedet? (...ahol eredményesen kiölik belőle a kreativitást és teletömik hazugságokkal?);
• Több bankszámlád és/vagy hitelkártyád van? (...ahelyett, hogy valamilyen alternatív közösségi pénzt használnál?);
• Bírósági ügyeid vannak? (…vagyis átadod a hatalmat egy külső hatóságnak, ahelyett, hogy megoldanád te magad?);
• Betartod-e a törvényeket, a szabályokat? (…még akkor is, ha azok értelmetlenek, igazságtalanok, esetleg károsak?);
• Tv-ből, rádióból, újságokból tájékozódsz a világ dolgairól? (…mert a tömegmédiából nem fogod megtudni az igazságot...);
• Lelkesen nézed-e a sorozatokat, a szétreklámozott mozifilmeket? (...ezek mind a prediktív programmozás, magyarul az idomítás eszközei...);
• stb. stb. stb.

Ez a Birkasági Jelzőszám. Minél több kérdésre válaszolsz igennel, annál inkább tartozol a buta vagy az ostoba ember kategóriájába.

(Ha esetleg valaki felháborodna azon, hogy hogy merem lebutázni vagy leostobázni őt, az nyugodtan üljön vissza a meccs elé. Jelen esetben e két szót nem pejoratív jelzőként használom, hanem egyszerű csoportnevekként. Nem elítélni akarok senkit, hanem inkább felrázni. Ha valaki megsértődik azon, hogy belekerült valamelyik kategóriába, nos, a sértődésével igazolja leginkább, hogy oda tartozik…)

Szóval... mit is mondhatnék... a helyzet rossz. De – mint szokták mondani – innen szép nyerni! Még néhány következtetés:

1. Evolúció

Érdekes megfigyelni, hogy mindhárom esetben megvalósul az evolúció, vagyis a fejlődés. Az okos ember magától megoldja a problémáit; a buta válságba kerül, de annak hatására jut el a megoldásig; az ostoba pedig elpusztul, s így helyet ad az arra érdemesnek. Természetesen ez a faj szintjén is működik, vagyis ha az ember képtelen megoldani a problémáit, akkor pusztulásra ítéli saját magát. Nem az első faj lesz, amelyik eltűnik a Földről, és az anyatermészetnek meg sem kottyan pár tízezer év, míg kiókumlálja a következő változatot.

2. A globális elit a szükséges jó

Fentiek fényében nem kétséges, hogy a globális elitet, a háttérhatalmat, Orbán Viktort vagy nevezd ahogy akarod, a birkák hozzák létre a fejlődésük érdekében. A birka ugyanis képtelen az önálló fejlődésre. Lustasága miatt átengedi a hatalmat másoknak, akik ezzel visszaélnek, így válságot generálnak, mely a birkát fejlődésre kényszeríti. Tehát mindenféle aljas tett az emberiség és az értelem fejlődését szolgálja. Ha majd nem lesznek birkák, nem lesz globális elit sem.

3. Rúgd a birkát, ne szeretgesd

(A most következők kizárólag tudatos létezőknek szólnak, kérek mindenkit, hogy ha nem biztos a dolgában, ne alkalmazza!)

Ha birkával találkozol, aki éppen a válsága kiteljesedése felé tart, ne próbálj meg segíteni neki, mert felesleges: úgysem fog rád hallgatni. Hiába látod te, hogy mi a probléma és mi lenne a megoldás, ha még a válsága nem elég mély, nem fogod tudni ráébreszteni, hogy változtasson. Ehhez még túl lusta. Pont ellenkezőleg, ha teheted, inkább taszíts rajta egyet, hogy hamarább elérkezzen a mélypontra. Akkor végre cselekedni fog! Vagyis:

• ne adj neki kölcsön;
• ne tégy neki szívességet, mely a válságot elodázza;
• ne adj neki állást;
• ha nálad dolgozik, és a válsága veszélyezteti az érdekeidet, rúgd ki;
• stb.

Miből veheted észre, hogy még nem érkezett el a mélypontra? A válasz egyszerű: ha nem kérdez. Ekkor ugyanis még a lustaság az uralkodó, a birka még nem indult el a megoldás felé vezető úton. Ha kétségbeesetten nézve rád kérdezi meg: „Szerinted mit csináljak?” – akkor, és csakis akkor segíts. De tudd, hogy nincs garancia: ha az ostoba kategóriába tartozik, akkor nem fogja megfogadni a tanácsodat. Ne aggódj emiatt: te megtetted, amit megtehettél.

4. Nem muszáj birkának lenni

Ha fentiek olvasása alatt a birkaság jeleit észlelted volna magadon, ne ess kétségbe. Még én is igennel kellett hogy válaszoljak pár kérdésre (pl. a helyi pénz viszonylatában, bár tény, hogy most költöztünk Olaszországba, és még fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyesmi a környéken.) A lényeg, hogy légy tudatos a helyzetre és változtass! S ha sokan változtatnak, az megmentheti a világot.

Mert az nagyon valószínű, hogy jelenleg az ostoba emberek csoportja a legnagyobb. S félő, hogy az ő törvényszerű pusztulásuk magával rántja a másik két csoportot is...