Ne oltsál!

Talán páran a szememre vethetik, hogy elkéstem ezzel a kérdéssel – elvégre ezt április első napján szokás megkérdezni –, de nem, nem. Kis hazánk választások előtt áll s többen nagy reményeket fűznek az új vezetéshez, az új kormányhoz. Nosza, vizsgáljuk csak meg, hogy indokoltak-e a várakozások.

Először is alapozzunk a józan paraszti észre. Ez lesz a 6. szabad (?) választás Magyarországon és vajon jobb lett e bármelyik után is? Emlékszik valaki ilyesmire? Ugye nem? De gondoljuk végig másképp. Érezte-e valaki úgy az első szabad választás óta, hogy mi, Magyarok, nem vagyunk óriási pácban? Hogy kicsit szusszanhatunk, hogy nem kell belehúznunk és minden erőnkket megfeszítve végre beérni a nyugatot? Nézzük, mit mondtak erről miniszterelnökeink:

1990. május 3.

Antall József miniszterelnök beszéde az Országgyűlés 2. ülésén

„…én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebbol a nehéz helyzetbol, ebbol a válság küszöbén álló helyzetbol, amelyben az ország van, kivezetni…”

„…nehéz nemzetközi körülmények között, számos támogatót magunk mögött érezve ugyan, de önmagunk elhatározásával, önmagunk tehetségével és akaratával érhetünk csak el célt. Éreznünk kell azt, hogy vannak más erok is, éreznünk kell azt, hogy nem mindenki kívánja a mi sikereinket - sem a haza határain kívül, sem a haza határain belül…”

„...én ezzel a hittel, szolgálatként kísérlem meg a számomra megrendítő és –nyugodtan mondhatom – igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást teljesíteni...”

Csodaszép elhatározás, most, hogy leráztuk a szovjet igát és itt a várva-várt szabadság, végre semmi akadálya nem lehet, hogy elérjük a Kánaánt... Ugorjunk akkor 4 évet:

1994. július. 14. 

Horn Gyula beszéde a kormányprogram bemutatásakor a parlamentben

„…a kormányprogramból látható, az ország válságos gazdasági, pénzügyi helyzetben van…”

„...az 1994. évi költségvetési hiány oly mértékûvé duzzadt, hogy teljes finanszírozása hazai forrásból szinte elképzelhetetlen…”

„…az ipar teljesítménye az elmúlt négy évben folyamatosan romlott…”

Ezek szerint Antall József a nemes elhatározás kevésnek bizonyult: az ország fellendítése nem igazán járt sikerrel. Lássuk, mit hoz össze Horn Gyula az ő ciklusa alatt:

1998. szeptember 8.

Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a nyári szünet utáni első parlamenti ülésen:

„...Magyarország súlyos foglalkoztatási gondjait nem a nagyberuházások fogják megoldani...”

„…a magyar vállalatok versenyképességét jelentősen csökkenti, hogy nagyon magas terhek sújtják a kifizetett béreket. Annak ellenére, hogy megoldatlan, mi több, siralmas az egészségügy helyzete, évről évre óriási hiányokat tapasztalunk a társadalombiztosítás területén, mégis a társadalombiztosítási járulék – az európai színvonalat figyelembe véve is – rendkívül magas hazánkban...”

„…be kellett néznünk a régi kulisszák mögé, és ott bizony különös dolgokat találtunk. Amit találtunk, a vártnál nehezebbé teszi a kormányprogramban foglaltak végrehajtását, s nehezebbé teszi ugyan, de korántsem teszi végrehajthatatlanná...”

„...intézkedéseinkkel olyan gazdasági növekedést segítettünk elő és segítünk elő a jövőben is, amely egy szűk csoport helyett valamennyi polgár számára elérhetővé teszi a gyarapodást...”

Úgy tűnik, Horn-nak jobban ment a dolog, mint Antallnak... 1998-ban Orbán egész jó makrogazdasági mutatókat kapott, így magabiztosan tett ígéretet valamennyi honpolgárnak egy szebb jövőről. Nézzük, mit hagyott ő maga mögött 4 évvel később:

2002. július

Medgyesy Péter miniszterelnöksége, Cselekedni, Most és Mindenkiért kormányprogram

VII. fejezet, a gazdasági helyzet összegzése

1. A gazdasági növekedés üteme immár két esztendeje csökken,
2. Az ipari termelés növekedése lelassult, lényegében stagnál,
3. A beruházások nem növekednek, a felhalmozási ráta alacsony,
4. Az export növekedési üteme drámaian visszaesett,
5. A foglalkoztatottság növekedése megállt, sõt némileg ismét csökkent,
6. A magyar gazdaság tõkevonzó képessége lényegesen mérséklõdött,
7. Az államháztartás hiánya, korrekt számbavétel mellett, lényegesen meghaladja a korábban jelzett, illetve a 2002-re tervezett mértéket...

Hohoho, na végre, Medgyessy Péter és kormánya bátran kimondja a problémákat. A teendők, az irány jól látható, reméljük, nem vétik majd el, mondjuk, úgy kb. 180 fokkal… Bár... valami porszem azért becsúszhatott a gépezetbe, mert mindössze 2 év után új miniszterelnöke lett Magyarországnak:

2004. szeptember 29.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt beszéde a parlamentben a kormányprogram vitájában

„…nem lehet győztesnek tekinteni egy olyan országot, ahol milliók tekintik magukat vesztesnek…”

„…volt bátorságunk egyszerre növelni az állam jóléti szerepvállalását, és megpróbáltuk - és remélem, meg is tettük -, hogy versenyképesebbé tegyük Magyarországot…”

„…A magyar gazdaság az elmúlt időszakban soha ilyen tempóban nem növekedett. A magyar gazdaság növekedéséből soha ennyi jövedelem a magyar emberek pénztárcájába nem áramlott…”

„...Magyarországon soha az elmúlt évtizedekben munkából ennyi jövedelem nem termelődött. 24 százalékkal növekedett az emberek munkából származó jövedelme 2002-ben, 2003-ban. Soha ennyivel a nyugdíjasok jövedelme nem emelkedett. Talán tudják: 17-18 százalékkal...”

Ó – ezek szerint Medgyessynek mégis sikerült? Hiszen ezekből a mondatokból egy sikersztori bontakozik ki a szemünk előtt… Gyurcsánynak pedig csak tovább kell mennie a jó úton! Végre-valahára hazánk lendületben, dübörög a gazdaság!!! Őőőő… hogy nem látjátok? Pedig higgyétek el, így van! De tényleg, most kinek hisztek, a kormánynak vagy a szemeteknek???

2006. május 26.

Gyurcsány Ferenc zártkörű öszödi beszéde (nyilvánosságra került 2006.09.17.)

„...nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?...”

„…az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük…”

„…Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen…”

„…Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?...”

Micosda őszinteségi roham, micsoda beismerés! Egy ember, aki szakít a múltjával, kormánya és önmaga hazugságaival és deklarálja, hogy ezentúl minden másképp lesz… (Mellesleg: akkor talán mégis jobb, ha a szemünknek hiszünk…) És most, végre elkezdi a kormány a valódi alkotó munkát, mellyel felemeli a nemzetet! Ó yeah!

2009. március 30.

Bajnai Gordon, Gyurcsányt váltó új miniszterelnök sajtónyilatkozata

„…felkértek arra, hogy vállaljam a miniszterelnök-jelöltséget, egy válságkezelő kormány vezetését…”

„…A világgazdasági válság által különösen sújtott magyar gazdaságnak nincsenek felesleges hónapjai, arra, hogy tovább halogassa az állam működtetésében végrehajtandó gyökeres változtatásokat…”

„…Honfitársaim tízezreinek, de lehet, hogy százezreinek állása, munkahelye, megélhetése múlik azon, hogy hogyan kezeljük ezt a válságot…”

„…e program végrehajtása fájni fog. Sokaktól követel majd áldozatot, lemondást. Érinteni fog minden magyar családot, érinteni fog minden magyar embert...”

„…Ha nem változtatunk a dolgok menetén gyökeresen és azonnal, akkor Magyarország nem tudja elkerülni a nagyobb bajt…”

Hááááát… akkor megint semmi? Megint csak visszafelé haladtunk? Rosszabbul élünk, mint 20 éve???

De majd most, Drága Honfitársaim! A mostani választás végre mindent megváltoztat…

(folyt. köv.)