Facebookon intenzív véleménycsere alakult ki az ismerőseimmel az otthonszüléssel és Geréb Ági letartóztatásával kapcsolatban. Nem tagadom, személyesen is érintve vagyok az ügyben: lányomat, Laurát otthonszüléssel kívántuk világra hozni... Nem sikerült. A tágulás megállt 7 ujjnyinál és kórházba kellett mennünk. Szerencsére volt ismerős, aki miatt rendelkezésre állt a háttérkórház, így Laura teljesen egészségesen megszületett.

A sztori azért ennyire nem tökéletes... Ahogy beértünk, a szülész főorvos azonnal közölte: császármetszést kell majd alkalmazni. Szerencsére a szülész-ápolónő, aki az ismerősünk volt, addig-addig terelgette a magzatot, míg végül műtét nélkül tudott Laura megszületni. De aztán... a köldökzsinórt azonnal átvágták, a magzatmázat lesúrolták róla (pedig köztudott, hogy magától is felszívódik, mert az újszülöttnek fontos anyagot tartalmaz), majd – annak ellenére, hogy teljesen egészséges volt – inkubátorba tették. Ezzel csak az a gond, hogy az újszülött szopási ösztöne elveszik. Ugyanis ez elő-programozott. Ha a gyereket születés után az anya hasára helyezik, akkor ő fél-háromnegyed órán belül magától felmászik a mellekhez és elkezd szopni. Ilyenkor az anyának még csak un. elő-teje van, amely szintén fontos védőanyagokat tartalmaz a baba számára. Ha ez nem történik meg, az ösztön elmúlik és a csecsemő nem tanul meg szopni. Nekünk hetekig komoly problémát jelentett Laura etetése emiatt – a gyerek egyszerűen nem tudta, hogy mit kezdjen az anyamellel...

Szóval annak ellenére, hogy Laura nem otthon született, a végletekig hálás vagyok Geréb Áginak és segítőinek azért a mérhetetlen segítőkészségért és kedvességért, ahogy a helyzetet kezelték. Csodálatos hozzáállásuk volt, mely egészségügyi intézményeinkben csak igen ritkán található meg. 

Régi blogolvasónk, Dr. Steierhoffer György is közzétett két linket, egyet a blogoldaláról, mely egy újságcikket és két hozzászóló orvos véleményét tartalmazta, valamint egy amerikai oldalra mutató tanulmányt. Próbáltam reagálni a blogján ezekre, de a komment rendszer nem működött, így itt teszem közzé véleményünket.

Kedves György!

Ez a téma borzasztó mély és könyveket lehetne róla írni – sokan ezt meg is tették :) Én nem tudok kitérni minden részletére, de szeretnék reagálni linkjeidre és a fontosabb gondolataimat az otthonszülésről megosztani veled, pontokba szedve, hogy koncentráltabb legyen:

1. Az önrendelkezés joga. 

Preface:A test a benne lakozó lélek tulajdona, és korlátlanul rendelkezhet vele, addig a pontig, míg másokat ezzel nem sért.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon a magzat a születése pillanatában embernek számít-e vagy sem. Én amondó lennék, hogy igen – sok megfigyelés szól az anyaméhben lévő magzat kapcsolatáról elsősorban az anyával, de a külvilággal is. Mások azt gondolják, hogy ez élet a születéstől kezdődik.

A második eset egyszerűbb – ha ezt fogadjuk el valósnak, akkor az, hogy az anya hol szül, ez az önrendelkezési jogába tartozik, méghozzá 100%-ig. Pont.

Ha viszont a megszületni készülő, de még az anyaméhben tartózkodó magzatot már élő embernek fogadjuk el, akkor az anya köteles (és ez nem a megfelelő szó, hiszen a legtöbb anya a gyermekének a lehető legjobbat akarja) a születéshez a legmegfelelőbb körülményeket biztosítani. De hogy mi a legmegfelelőbb, azt már nehéz megítélni. Az otthonszülést választó nők meg vannak győződve arról, hogy a gyermekük megszülésének ez a módja több előnyt kínál számukra, mint a kórházi szülés. És – ismerve a magyar egészségügy állapotát – ezért a véleményükért nem tudom elítélni őket. Végeredményben ebben az eseten is az anyának van joga ezt a kérdést eldönteni.

2. A háborítatlan szülés

Ez a spirituális oldal. Az otthonszülésnek indokainak csak egy része származik a kórházoktól való irtózástól. További fontos érvek sorakoznak fel a szülés megélése mellett, melyet teljesen elvettek a nőktől. A legtöbb kórházi szülés mesterséges, gyógyszerekkel levezetett és nem hagy lehetőséget átélni az új élet megszületésének gyönyörű pillanatát. Erről rengeteg szakirodalom van, ezért nem taglalnám nagyon, csak pár dolog, ami tönkreteszi az élményt: vakító műtőlámpa, barátságtalan, stresszelő egészségügyi személyzet, „misszionárius” szülőpozíció, a meghittség teljes hiánya, az anya pánikja, melyet a gyermek is érez természetesen. Az újszülött szempontjából nagyon problémás általános kórházi gyakorlat: a köldökzsinór azonnali átvágása, a "felsíratás", a magzatmáz azonnali lemosása, az, hogy gyakran elveszik a babát az anyától, emiatt a szülés utáni szopásösztön megszűnik, stb. Az otthonszülésnél ezek a hátrányok nem állnak fent.

3. Születésházak

Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy szerencsére több kórház is van, ahol megteremtették már a háborítatlan szüléshez való körülményeket. Barátságos, lakrészben történik a vajúdás, lehetőség van akár vízben is szülni vagy tetszőleges pozícióban. Ugyanakkor egy szobával arrébb jól felszerelt műtő található, ami komplikáció esetén rendelkezésre áll. Ágiék már régóta szeretnének egy ilyet létrehozni, 1996-ban, amikor a lányom született, már beszélgettünk erről. Hogy miért nem sikerült ez azóta sem – nem tudom. De mivel az otthonszülés törvényi szabályozása sem született meg már 20 éve, elképzelhetőnek tartom, hogy ennek hiánya képezte az akadályok bizonyos részét. Én a születésházakban látnám az ideális megoldást, bár az ilyen dolgokra persze sosincs pénz.

4. Tudatlanság

Nincs olyan anya, aki divatból választaná az otthonszülést. Sőt, az ilyen anyák többnyire nagyon komolyan felkészülnek arra, hogy mi vár rájuk. Én magam is több könyvet elolvastam a témában, persze ettől még nem lettem szülészorvos :) de nem vagyok teljesen tájékozatlan, mint ahogy – gondolom – látod a hozzászólásomból is.

5. Shit happens

Az élethez szervesen hozzátartozik a halál is. Materialista nézet az élet megtartásának legfontosabbá tétele. Ez az elnyomó hatalom alapvető érdeke – így az emberek bármire hajlandók (halál)félelmükben. Ezen is érdemes elgondolkozni, hogy vajon ez a – média által belénk programmozott – nézet mennyire játszik szerepet abban, hogy az emberek a testük, egészségük teljes irányítását az orvosok kezébe helyezik.

Arról nem is beszélve, hogy vannak körülmények, amikor talán jobb is, hogy meghal a baba. Az orvosok kötelezően próbálnak megmenteti minden életet, de vajon mit ér az az élet, ahol a gyermek valamilyen okból komoly (szellemi vagy testi) egészségügyi károsodással jön a világra? Ők az otthonszülésnél talán meghalnának, a kórházban meg megmentik (?) őket, hogy aztán egy életet leéljenek (végigvegetáljanak)  nem emberhez méltó képességekkel és lehetőségekkel. Megértem, hogy egy orvos nem játszhat istent és nem dönthet életről vagy halálról – a mai törvények mellett meg aztán végképp nem. Ettől még ez a szituáció létezik, és ez egy olyan kérdés, melyben ember nem tudja eldönteni, hogy mi lenne a valóban helyes.

6. A „tanulmány”

Ne haragudj, de én nem tudok többet feltétel nélkül hinni egy tanulmánynak, amelyet egy akármilyen (főként hogy amerikai) intézmény készít. Ezekből már annyi volt szándékosan hazug vagy hibás módszertan miatt hamis eredményre jutó, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Nincs meg hozzá a szakértelmem, hogy megállapítsam az igazságtartalmát, ezért nem több számomra mint egy hivatalos vélemény. De azért egy dolog azonnal feltűnik: 

A tanulmány szerint szinte minden szempontból jobb az otthonszülés, (nincs annyi orvosi beavatkozás, pl. gátmetszés, epidurális fájdalomcsillapítás,  ritkábban fordul elő anyai komplikáció (vérzés,fertőzés, gátszakadás),  koraszülés, kis születési súly stb)  de konklúzióként viszont kiemeli, hogy a csecsemőhalálozási (neonatális) ráta háromszoros, és ezt a kevesebb orvosi beavatkozással hozza összefüggésbe.

Annak alapján, hogy a halálozás a csecsemő mely életszakaszában következik be a wikipédia szerint van:

Perinatális: a terhesség 24. hetétől a születés utáni 7. napig

Korai (early) neonatális: a születéstől a 7. napig

Késői (late) neonatális: 7. naptól a 28. napig

Post neonatális: 1 éves korig

bekövetkező halálozás.

A  neonatális = korai + késöi neonatális halálozás, vagyis

a 0-28 napos korig bekövetkező csecsemőhalálozást  jelenti.

Ugyanakkor a tanulmány a perinatális halálozási arányról azt állítja, hogy az nem tér el a kórházitól.

Gondolom, feltűnik a csúsztatás: a tanulmánynak a perinatális halálozásokról kellene szólnia, mert csak az kapcsolódik a szüléshez! Ha egy gyermek később hal meg, annak lehet egészen más oka is. Itt kéne vizsgálni más körülményeket, pl. hogy milyen körülmények közé született a csecsemő? Milyen szociális helyzetben éltek? Hol éltek egyáltalán? Nem azért szültek -e otthon, mert nem volt társadalombiztosításuk, vagy nem volt pénzük orvosra? Járt -e a kismama terhesgondozásra ? Ha ezeket a kérdéseket nem vizsgálták tisztességesen, máris hiteltelen a tanulmány!  

Hogy igazságos legyek, hozzá kell tennem, hogy logikusan hangzik, hogy a halálozási arány nagyobb az otthonszülésnél. És tuti biztos vannak igen kiváló kórházak, amelyek az átlag kórházi intézményeknél alacsonyabb halálozási aránnyal rendelkeznek. Akkor mindenkinek ezekben a kórházakban kellene szülni. A többit meg be kéne zárni...

7. Geréb Ágnes ügye

Minden kormány a végletekig ostoba és arrogáns. Ha én kormány lennék, akkor adnék Áginak egy születésházat, és azt mondanám: hajrá. Csináld itt. Megkérdezném: „Mire lenne szükséged? Hogy gondolod?” Ez mutatná, hogy konstruktívan állok a kérdéshez. És egy olyan nőt helyezek a megfelelő pozícióba, aki folyamatosan bizonyítja, hogy – akár még a (rossz) törvényekkel szemben is – kiáll az elképzeléseiért.

Röviden ennyi, kérlek, ne vedd magadra, amit írtam, tudom, hogy orvos vagy te is, de ettől lehetsz még a legjobb fajtából. Nem a kórházi szülés ellen írok, hanem a háborítatlan szülés mellett. Mindenki szüljön ott, ahol akar. Ha az orvostársadalom és a hatalom konstruktívan állna a kérdéshez, gyönyörű megoldásokat lehetne találni. Csak egy biztos: erre a kérdésre NEM Geréb Ágnes bebörtönzése a megoldás!

FREEEEEEE ÁGIIIII!

És végezetül egy nagyon jó videóösszeállítást hadd ajánljak az Indexről: itt nézhető.