Az előző rész itt található.

A Daily Telegraph ebben az időben azt is közölte: „E héten kiderült, hogy elejtették egy állítólagosan megerőszakolt 7 éves kisfiú ügyét, mivel az túl későn került az aberdeeni bíróságra.”

Gyerünk, Legfőbb Ügyész – csinálj valami!

Elish Angiolinit 2006. október 5-én a Skót Parlament Skócia Legfőbb Ügyészévé (Lord Advocate) választotta és ő 2009. decemberében ismételten úgy döntött, hogy nem lesz eljárás a Hollie Greig által megnevezett személyek ellen.

A vizsgálat vagy eljárás visszautasítása egy olyan téma, mely az egész ügyön végighúzódik. Hollie nagybátyja, Robert 'Roy' Greig, a kislány édesanyjának a bátyja rejtélyes módon halt meg egy állítólagos – ismétlem: állítólagos – autótűzben 1997-ben, mialatt Hollie-t még mindig folyamatosan bántalmazták. A tanúvallomások és körülmények égbekiáltóan ellentmondásosak voltak, de a patológus azt állította, hogy Robert Greig „füst belélegzése” miatt halt meg és ezt követően semmilyen nyomozás nem történt.

A sok éven tartó küzdelem után Hollie anyja és támogatói megszerezték a boncolási jegyzőkönyv egy példányát, és ebből kiderült, hogy Robert Greig fejét súlyosan ütlegelték, valamint mellcsont-törést és két bordatörést is szenvedett. A sérülések alapján a férfit csákánynyéllel verték meg. Alkoholt öntöttek le a torkán – whiskyt, melyet soha nem ivott, mert utált – majd ezután a lángoló autóba dobták. Robert Greig egyértelműen gyilkosság áldozata lett, mégis semmilyen rendőrségi kivizsgálást nem indított a velejéig korrupt grampiai rendőrség.

Hollie elmondta az édesanyjának, hogy Robert Greig akkor lépett be, amikor az apja éppen közösült vele és egy hatalmas veszekedés robbant ki. Az is kiderült hogy Hollie apja ismerte az egyik embert, aki „megtalálta” a lángoló autót, melyben Robert benn égett...

Miután jelentették az esetet, Hollie-t és anyját megfenyegették és megfélemlítették s egy csoport pszichiátriai dolgozó is megjelent náluk, akik megragadták Anne-t, beinjekciózták, elvitték, és megkísérelték elmegyógyintézetben tartani.

Mindezek eredményeként Hollie édesanyjával Angliába menekült. Gondoljunk ebbe bele. Egy Down-kóros kislánynak és édesanyjának el kell hagynia Skóciát, hogy kereket oldjon a skót hatalomnak eme bátor emberei elől. Szánalmasak vagytok, „hölgyeim és uraim”, igazán, igazán szánalmasak.

Angliában Hollienak és Anne-nek nagyon komoly támogatásban volt része egy Robert Green nevű újságíró és tudósító jóvoltából, aki kiválóan összeszedte a bizonyítékokat és nyomást gyakorolt a minden ízében beteg és szánalmas skót rendszerre.

Anne-t és Hollie-t felkereste a BBC, hogy készítenének egy dokumentumfilmet az ügyről a skóciai BBC, a skót BBC rádió és a BBC aktuális eseményeket bemutató Panoráma című műsora számára. Minden rendben ment és a vezető riporter közölte, hogy más pedofil ügyeknek is nyomára bukkantak Skóciában. Nos, hát van belőlük jócskán. 

Aztán hirtelen telefonált a riporter és azt mondta, a programot levették a müsorról. Elmondta, hogy fenyegetéseket kaptak, és nem tudnak többet tenni sem a Hollie Greig üggyel kapcsolatban, sem más pedofil ügyek kivizsgálásában. Ha megtennék, a BBC összes dolgozóját kirúgnák. (A dokumentumfilm, a Conspiracy of Silence angolul itt megtekinthető – a szerk.)

Robert Green azt tervezi, hogy idén jelölteti magát a Parlamentbe a grampiai „fővárosban”, Aberdeenben, pusztán a Hollie Greig ügye miatt. Februárban bement a városba, hogy folytassa a Hollie igazságszolgáltatásáért vívott kampányát, de a grampiai rendőrség letartóztatta.

Colin McKerracher,  Grampiai rendőrfőnöke volt az, aki nem vizsgálta ki Hollie bántalmazásának ügyét, Robert Green-t viszont letartóztatta, amiért azt próbálta tenni, ami a rendőrség feladata lett volna... nos, ő... az Észak-Kelet Skóciai Gyermekvédelmi Bizottság Elnöke!!!

Miért viselkedik valaki így a Hollie Greig üggyel és Robert Green-nel szemben a „gyermekvédelem” fő embereként? Talán ki tudják találni... Nekem sikerült.

Amikor meghallottuk, mi történt Robert Green-nel, én és az olyan weboldalak, mint például az UK Column, akik szorosan követték az eseményeket, elkezdtük az embereket arra buzdítani, hogy telefonáljanak vagy emailezzenek a grampiai rendőrség központjába és követeljenek információt arról, mi történt Robert Greennel. Nyilvánvaló volt, hogy minden alkalommal, amikor letették a telefont, az újra csak csörgött egy egész hétvégén keresztül. Ez fontos dolog, mert ezek az emberek legjobban a nyilvánosságtól félnek.

Már most is sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint amennyit akarnak, és még ennél is sokkal többet fognak kapni – bármit is tesznek.

Robertet a „béke megszegésével” (Breach of Peace) vádolták, amely vádat oly széles körben alkalmaznak Skóciában, hogy gyakorlatilag szinte bármire rá lehet húzni. A rendőrség és a kormány jogi hivatala a meghallgatást is zárt ülésen tartotta, egy Aberdeen-től 15 km-re fekvő kisváros bíróságán, nem pedig Aberdeenben, ahol normál esetben tartani kellett volna. A meghallgatásra senkit sem engedtek be.

Robert Green előadást tart a Hollie Greig ügyről

Hát ilyen mértékű a korrupció és a terror a skót államba beépült titkos politikai összeesküvők izomagyúinak körében. Mint minden izomagyúnak, bizonyára az ő golyóik is borsószem nagyságúak. Robertet óvadék ellenében szabadlábra helyezték és hallgatásra kötelezték, hogy még említést se tehessen a nevekről és bizonyítékokról Hollie Greig ügyével kapcsolatban.

Robert Green angliai otthonában házkutatást is tartott a rendőrség, akik inkább zaklatnak egy Down-kóros kislány számára igazságszolgáltatást követelő, tisztességes embert, mintsem hogy kivizsgálnák, mi történt a kislánnyal. Megpróbáljátok megsemmisíteni a bizonyítékokat, he, hapsikáim? Hogy nem szégyellitek magatokat.

A UK Column sorozatos fenyegetéseket kapott egy nagy skót ügyvédi irodától, a Levy and McRae-től azért, amit a weblapon Hollie-ről és Robertről megjelentettek.

Azt mondták, a Legfőbb Ügyészt, Elish Angiolinit képviselik, és perrel fenyegetőztek, ha Angiolinit kapcsolatba hozzák Hollie Greig ügyével. Azonban Elish Angiolini Megbízott Főügyész volt a Hollie-ügy ideje alatt Aberdeenben, most pedig ő Skócia legfelsőbb jogi embere, hát hogy ne lett volna már kapcsolatban vele? Ne legyünk már hülyék.

Azt is kitudódott, hogy a skót tömegmédiát is megfenyegették hasonló szavakkal, sőt a Google-lel is felvették a kapcsolatot.

A Levy and McRae egyik UK Column-nak írt levele említést tesz egy bizonyos Graeme Buchanan nevű rendőrfőnökről, akit Hollie Greig megnevezett, így feltételezhetően őt is képviselik.

Az eljárás vezetője a Levy and McRay ügyvédi iroda fenyegető leveleit kiküldő jogásza, Peter Watson volt,  aki a Thomas Hamilton által 1996-ban Dunblane-ben meggyilkolt gyerekek családjait képviselte, és akiről azt mondják, hogy „kulcsszerepet” játszott a törvényszéki vizsgálóbizottságban a Spekulatív Társasági tag, Lord Cullen alárendeltjeként. (lásd: első rész)

Watson, ahogy Cullen is, az Edinburghi Egyetemen tanult jogot. Ő „képviselte” a Lockerbie-i repülőgépes bombamerénylet során meghalt áldozatok családját is, amelynek elkövetőjeként egy líbiai férfit csuktak le, csak hogy eltitkolják: a valódi tettesek az amerikai, a brit és valószínűleg az izraeli titkosszolgálat tagjai voltak.

Watson ugyanezt a szerepet játszotta a Piper Alpha olajfúró katasztrófájának „kivizsgálásában” – amely „kihallgatást” szintén a Spekulativ Társaság tagja, Lord Cullen vezette.

Edinburgh és annak egyeteme, különösen a jogi kara, újra es újra felbukkan. A Brit miniszterelnök, Gordon Brown itt tanult és itt volt rektor, utódja, Tony Blair pedig Edinburghben született és az apja szintén a város egyetemén tanult jogot.

A jelenlegi skót „igazságügy-miniszter”, Kenny MacAskill, is korábban Levy and McRae ügyvédi irodájában dolgozott, és ő is az Edinburghi Egyetemen végezte jogi tanulmányait.

A skót pedofil kör ügyében zajló követelésekre válaszul MacAskill tovább módosította azokat a skót parlamenti törvényeket, amelyek hatékony módon hallgattatnak el mindenkit, aki igazságot követel Hollie Greig és más bántalmazott gyermekek számára, amikor a kormány és a rendőrség megtagadja a nyomozást.

MacAskill kijelenti: „A zaklatás az áldozatok számára rendkívül ijesztő lehet.” Igen, haver, Robert Green a megmondhatója, miután a szánalmas kormányod és a grampiai rendőrség is zaklatták őt – de gyermekek sorozatos megerőszakolása még a zaklatásnál is rosszabb.

Miért nem vizsgálja ki ezt a kormányod vagy a rendőrség? Miért titkolnak el egy, az ügyhöz kapcsolódó otromba gyilkosságot és miért nem vizsgálja ezt ki a grampiai rendőrség? 

Mi a válasza ezekre a jogos kérdésekre, „Igazság” úr? Az, hogy kussoljunk el? Micsoda szégyen.

Mellesleg, MacAskill 2009 augusztusában tűnt fel a hírekben azzal, hogy szabadlábra helyezte a „hivatalos” Lockerbie-i bombamerénylőt, úgymond „szánalomból”, mivel a férfinek csupán néhány hete volt hátra az életéből. (Még jelenleg, e cikk írásakor is életben van.) Obama tettetett rémülettel reagált MacAskill tettére, figyelembe véve, hogy Lockerbie-nél 189 amerikai vesztette életét.

Én azonban úgy vélem, hogy Abdelbaset Ali al-Megrahi-t hirtelen szabadlábra engedésének valódi oka nem a könyörület volt – ezekben az emberekben ugyanis nincs könyörület – és Obama ezt nagyon is jól tudta.

Úgy volt ugyanis, hogy Ali 2009-ben másodszor is fellebbezéshez folyamodik, amely – az ügyvédjei szerint – megdöntötte volna a Lockerbie-i történet hivatalos verzióját. A bizonyítékok között a következők szerepeltek:

• Kiemelkedően fontos CIA dokumentumok a Mebo időzítővel kapcsolatban, amelyik feltételezhetően felrobbantotta a Lockerbie-i bombát – olyan dokumentumok, amelyeket visszatartottak a védelem csoportjától;
• Tony Gauci-nak, az eljárás fő tanújának állítólag 2 millió dollárt fizettek, hogy Megrahi ellen tanúskodjon.
• Edwin Bollier, a Mebo tulajdonosa elmondta, hogy 1991-be az FBI 4 millió dollárt ajánlott fel neki, ha azt állítja, hogy a baleset helyszínének közelében talált időzitő-darab egy Mebo MST-13-ból származik, amelyet Líbiának szállitottak;
• Ulrich Lumpert, a Mebo egy korábbi alkalmazottja, eskü alatt vallotta 2007 júliusában, hogy 1989-ben ellopott egy MST-13 prototípusú időzitőt, és egy olyan személynek adta át, aki „hivatalosan vizsgálta a Lockerbie-i ügyet”.

Abdelbaset Ali al-Megrahi a „szánalomból” történő kiszabadításáért cserébe lemondott a fellebbezéséről, amely mindezeket a bizonyítékokat és még többet is napvilágra hozott volna. Egymást mozgató fogaskerekek mindenfelé. Még hogy szánalom!... meg a seggem.

Szóval itt tartunk. Mindaz, ami Hollie Greig-gel és az esettel kapcsolatban lezajlott, egy olyan történetet mutat be, amihez hasonlót az egész világon számos alkalommal láttam már, és nem engedem, hogy ez az ügy abbamaradjon. Ez az eset felnyithat egy férgekkel telt dobozt, amely majd beszippantja a brit politikát – sőt, még azon is túlmegy. Legyen így.

Igazságot Hollie-nak. Igazságot minden gyermeknek.

A poszt David Icke cikkének a fordítása. Oszd tovább!