Mintha az emberi és az idesszai faj között hiányozna egy láncszem...

Ebben a láncszemben a nő nem halálfélelmében akarja újrateremteni önmagát, amihez eszközként használja nőiségének hangsúlyozását, a férfiak spermáját, majd a születendő gyermekeit, hanem azért él szexuális életet, szül és nevel gyermeket, mert Élvezi, Örömét leli benne, Gyönyörködteti, a férjét pedig nem eszköznek, hanem társnak tekinti.

Szerény véleményem szerint ezután, tehát miután férfi vagy női testbe születésünk alkalmával is képesek vagyunk a teljes boldogságot életvitelszerűen megtapasztalni, térhetünk át egy nemtelen létformába.

De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert jól érzem magam és nem sürget semmi :)

@Pannili: Hááááát...

Kicsit elemezzük ki a dolgot. A legtöbb nő nem tudatosan vállal gyereket, hanem a programja miatt. Bele van építve a gyerek utáni vágy. Nagyon sok gyerek meg sem született volna, ha ez nem így lenne.
Vagyis mondhatjuk, hogy az ösztön volt a tettes, aza bizonyos 2. legfontosabb, vagyis a fajfentartás nevű. És miről gondoskodik ez az ösztön? Hát hogy ki ne haljon a faj...
Mellesleg a teljes boldogság megélése nem igényli a család meglétét, mi több elvonja az energiákat az egyéni spirituális fejlődéstől...
De ne értsd félre, örülök nagyon, hogy jól érzed magad és boldog vagy! De ettől függetlenül ez az általános „beépített” program része.

Pontatlanul fogalmaztam, félreértettél, vagy mindkettő.

Hozzászólásomat Mado szavaira - melyeket szinte szó szerint ismételtél válaszodban - írtam.

A 'tudatos' szó valóban hiányzott a bejegyzésemből, mivel gondoltam, hogy egyértelmű. A nőiséget, családanyaságot a legritkább esetben lehet örömtelien megélni, ha valaki tudattalanul teszi. Azt az örömöt, amiről én írtam, leginkább tudatosan lehet.

Éppen azt sugalltam magam is, hogy az ösztönös megélést kell tudatos szintre emelni.
Ahogy a szex is lehet spirituális, egységélmény.

Aki erre a bolygóra, embernek született, hímvesszővel, vagy hüvellyel, annak dolga van a nemiséggel. Ha nem lenne, nem született volna le, vagy minimum hermafroditaként.

Ahogy az sem fog megtörténni, hogy ha valaki a nemtelenségre összpontosít, még ebben az életében leesik, vagy benő a nemi szerve. Viszont, ha megtagadja énjének ezt a részét, ezzel alsó csakrái működését gátolva, az adott testrészek megbetegedésével számolhat - az analógiák mentén -, hacsak nem tudja mesteri szinten programozni magát.

Az anyaság (és apaság, összegezve: a szülői feladat), azon túl, hogy a leginkább magától értetődő, az egyik legösszetettebb és legkifinomultabb fejlődési lehetőséget adja. Itt élesben kell gyakorolni az egón való túllépést - ami egyébként Mado szerint is az alapvető eleme, például egy ökofalu közösségének egyben maradásához.

Remélem, sikerült némileg felvillantanom, hogy a nemiség, szülőség nem csupán a beépített programból fakadhat.

Aki idesszává igyekszik válni, arra készül, hogy nem születik le többé a Földre. De el tudjuk-e dönteni magunkról, hogy vagyunk-e már azon a fejlettségi szinten?
Ha tévesen ítéljük magunkat, megeshet, hogy az idesszává válásra hivatkozással elmulasztjuk olyan életfeladataink teljesítését, amiért később bosszankodni fogunk.

Ha létezik ez az átalakulás - s miért ne létezne? - egyéni elhívás szükséges hozzá, s ez a szellemvilággal való kapcsolatot feltételezi.
Ezt azoknak a kedvéért írom le, akik jelen életüket kényelmetlennek érezve gondolják, hogy az idesszaság csak úgy, a tudatos önfejlesztés révén választható.

Ha az emberi faj úgyis eltűnik, a magas fejlettségi szinten levő egyedek idesszává válnak, miért vannak még itt? Hogy segítsenek fölfejlődni még fogékony társaiknak? S mostantól az ő dolguk mindösszesen ennyi, s az "emberközösség" már nem számít? Ez nem éppen az egyetemes szeretet megnyilvánulása, hanem egy meglehetősen individualista szemlélet.

Ahogy bolygó szinten gyarmatosítás folyik, úgy bolygóközi szinten is. A földönkívüli cívilizációk természetesen léteznek.
A gender program már azért készült, hogy az embereket nemtelenségre, szaporodásuk leállítására programozza. Amiről Mado beszél, az ugyanez, csak "spirituális köntösben".

Szintén a szaporulat visszaszorítását célozza az elit minden lépése, a munkanélküliség mesterséges fenntartásától az agyonhajszolt, kizsigerelt dolgozókon, a környezetszennyezésen, a homoszexualitás, a fogamzásgátlás és abortusz kizárólagos bátorításán át - vagy éppen az otthonszülés elnyomásán -, a nemzeti vagyonok eltulajdonlásáig minden. Tényleg csak az a kérdés, hogy meddig veszünk részt a kiszolgálásukban?

Egyébként a többi hat részben elmondottakkal teljes mértékben egyetértek, s az egyik legrokonszenvesebb gondolatébresztő videó, amit eddig láttam - pont az emberközelisége miatt.

Mindössze egy másfajta véleményt kívántam kifejezésre juttatni, ezzel is bővítve a választható lehetőségek tárházát.

Nektek pedig külön köszönet, amiért összeállítottátok ezt a sorozatot, az egész bloggal együtt, hiszen rendkívül hasznos!

@Pannili: Alapvetően egyetértünk! A lényeg, hogy találd meg önagad... és ezt lehetséges családon belül is megtenni. Természetesen.
Sok sikert hozzá!

@Pannili: Teljesen egyetértek. Aki pöccsel vagy puncival születik, annak dolga van a nemiséggel. Csak nem biztos, hogy az a dolga, hogy becsavarja a répát, vagy ivadékokat szüljön, bár ez az általános vélemény. Mado egy másik nézőpontra hívja föl a figyelmet: ha halacskaként anno arra hivatkozva, hogy hát nekünk bizony uszonyaink vannak, sosem indultunk volna el az ismeretlen szárazföld felé, sosem indult volna be a teremtés kezdete óta bennünk szunnyadó tüdő és láb program, és nem váltunk volna gyíkká, majd emlőssé s aztán emberré. Megrekedtünk volna fejlődésben ha nem engedtük el szokásainkat. Vannak közülünk olyanok, akik még ma is halként születnek újra és újra. Mi emberek ott és akkor a veszélyesebbnek tűnő utat választottuk. És most?
Az állatvilág legmagasabban fejlett mentális testével, elméjével rendelkezünk. Ezt használhatjuk arra, hogy ürügyet találjunk, hogy miért zabálunk, piálunk töcskölünk ennyit, és hogy miért is ez az élvezetek, a boldogság non plusz ultrája. Menni fog! Minél magasabb az IQ-nk, annál szebb, veretesebb magyarázatokat hozunk össze. De arra is használhatjuk, hogy megvizsgáljuk, valójában hová vezet mindez? Tényleg azért jöttünk a Földre? Tényleg csupán egy a pöcse, vagy puncija sürgetését kergető értelmes állatok vagyunk? Tényleg az üzekedés a spirituális élményünk, vagy csak spirituális egónk talált egy újabb kifigást, hogy folytathassuk állati ösztöneink kielégítését?
Valószínűleg mindanyian álmodtunk már a végtelen boldogságról, végtelen tudásról, végtelen szeretetről, végtelem örömről, mindenütt jelenvalóságról, halhatatlanságról stb. S amiről álmodunk, az lehetséges, az megvalósítható. Korlátlan, isteni lények, ha úgy tetszik egyéni testet öltött Idesszák vagyunk. Csak éppen a zabálással, piálással, üzekedéssel, szaros pelenkák mosásával és a mindezt anyagilag biztosító gürcöléssel vagyunk elfoglalva. Minden egyes keféléssel a halált teremtjük, ezért nem válhatunk halhatatlanná, amíg szexelünk. Gondold csak el, megengedhető lenne, hogy a mostani szaporodási ráta mellett hirtelen halhatatlanná váljanak az emberek? Ugye nem.
A nemi orgazmusnál sokkal mélyebb örömök várnak ránk, de ennek feltétele, hogy ne a kúrásban keressük a spirituális élményt. Ne a gyerkeinken keresztül akarjuk megvalósítani magunkat, mert azt látjuk, hogy hová vezetett az elmúlt évezredek során. Alapvetően még mindig állatok vagyunk, spirituális fennhéjjázásunk, tudományunk, vallásaink, elektronikus és mechanikus kütyüink ellenére. Ha tényleg el akarjuk érni álmainkat, és nem lemondani róluk megint, és végiggürcölni egy újabb életciklust, akkor mernünk kell elindulni az ismeretlen napos part felé, és lemondani szokásainkról.
Ez egy nagy döntés. Ennek meghozatalában segít minket az Evolúció, a Teremtés, és ehhez felhasznál mindent a környezetünkben. Az Elit is a Teremtés eszköze. Gondoskodik arról, hogy már soha többé ne lehessen a régi módon élni. A régi langyi lezárul, hamarosan lépni kell. Mennél hamarabb felismerjük ezt, annél kevesebb szenvedéssel megússzuk az átlépést az új, az Idesszai fajba. Mert az Evolúció halad tovább, a Teremtés pillanatában eldöntött terv szerint. Csak az a kérdés: velünk, vagy ellenünkre.