Ne oltsál!

Egy egészségügyi válság idején azt várnánk, hogy nyílt, globális, tudományos, multidiszciplináris vita folyjon a különböző területek tudósai, a politikusok és a pénzügyi szakértők között. Azonban nemcsak hogy ilyen diskurzus nem létezik, hanem jól láthatóan durva kísérlet folyik minden ilyen jellegű eszmecsere felszámolására. Nem a kormányaink akadályozzák ilyen diskurzus létrejöttét: nem Trump vagy az FBI törölte azt a hétmillió FB-bejegyzést, amelyek tagadták vagy cáfolták az Egészségügyi Világszervezet állításait. Nem a Toryk (angliai konzervatív párt) és nem Boris Johnson törölt le a Youtube-ról több ezer kiemelkedően fontos videót. Mindez az egymással összehangoltan működő óriásvállalatok munkája, akik igyekeznek elhallgattatni minden hivatalostól eltérő nézetet.

Ahhoz már hozzászoktunk, hogy minden esetben. amikor elmondjuk az igazságot Izraelről és annak lobbijáról, ez nagyon erős reakciót vált ki a hatalom részéről. A jelenlegi COVID-19-járvány kezdete után mindössze néhány nap kellett, hogy felismerjük: a hivatalos korona-vírus narratíva megcáfolása is hasonlóan drasztikus reakciókat eredményez. Feltehetnék a kérdést, hogy vajon mi a kapcsolat a COVID-19 és Izrael között.

Az ügy eddigi kimenetele lesújtó volt: hat hónappal a „válság” után még mindig nagyon keveset tudunk arról a vírusról, amelyről azt mondják, hogy mindannyiunkat fenyeget.

Nemcsak hogy sok ember halhatott meg „a COVID-19-től”, de magát a tudományt is megölte egy halálos vírus. Amit az elmúlt fél évben láttunk, az a nyugati tudományos és kulturális világkép teljes felszámolása. A 3000 éves nyugati hagyomány helyébe egy, a pénz által vezérelt kultúra lépett, amely a tudományos gondolkodásnak csupán a látszatát kelti.

Ahelyett, hogy megkérdeznénk, mi veszélyezteti a lakosság egyes szegmenseit, az egészségügyi intézményeink és vállalataink az alábbi egyszerű kérdéssel foglalkoznak:

Hogyan csinálhatnánk a COVID-19-ből egy készpénzt gyártó automatát?

Ahelyett, hogy a tudósok egy széles körben nyilvánosságra hozott globális egészségügyi veszéllyel kapcsolatos legfontosabb kérdésekről vitatkoznának, startupok versengenek egymással az oltóanyag-versenyben, ugyanakkor a Wall Street vagyona százmilliárdokkal emelkedik, kihasználva ezt a zűrzavart. Tanúi lehetünk annak, hogy az Amazon kiterjeszti globális monopóliumát, miközben a kisvállalatok hullanak, mint a legyek, és ez idő alatt a nagy technológiai vállalatok is megmutatták nekünk valódi természetüket és céljukat. Az igazságot nem lehet tagadni: a Google nem egy keresőmotor, hanem egy orwelli indoktrinációs apparátus, a 2020-as Nagy Testvér. A Facebook és a Twitter nem közösségi hálózatok, hanem valójában közösségellenes szűrők. Olyan kapuk, amelyek nem engedik át, amit embereknek nem szabad kimondani vagy gondolni.

Bizarr módon ezek egyike sem új jelenség. Ezt a diktatórikus rendszerbe való átmenetet sokan megjósolták. Orwell már 1948-ban, vagy talán még előbb, 1936-ban látta ennek eljövetelét, mialatt Katalóniában harcolt. De ennek a drákói fordulatnak a kontextusát minden bizonnyal már Otto Weininger és Martin Heidegger, a múlt század nagy filozófusai határozták meg a legjobban.

Az 1900-as évek elején Otto Weininger osztrák filozófus rádöbbent arra, hogy az orvostudomány hamarosan elveszíti az emberi testet egységes organizmusnak tekintő holisztikus látásmódját, és ehelyett pusztán „szervgyűjteményként” kezd tekinteni rá. Rájött, hogy az orvoslás egyértelműen afelé halad, hogy „pusztán gyógyszerezéssé, vegyszeradagolássá” váljon. A zsidó származású Weininger a zsidó kultúra és ideológia egyik legkritikusabb hangja volt. A „Nem és jellem” című könyvében példátlan támadást indított a zsidó kultúra, valamint annak az orvostudományra és az általános tudományos gondolkodásra gyakorolt hatása ellen. Kétségtelen, hogy szavait néhány ember sértőnek találhatja, az azonban nyilvánvaló, hogy az gyógyítás nem organikus, anti-holisztikus megközelítése messze túlmutat a „zsidó orvosok” korlátolt birodalmán.

Weininger a következőket írta 1903-ban:

„Az orvostudomány jelenlegi fordulata nagyrészt a zsidók befolyásának köszönhető, akik nagy számban magukévá tették az orvosi hivatást. A legrégebbi időktől egész a zsidók dominanciájáig elérkezéséig a gyógyítás mindig szoros kapcsolatban állt a vallással. Most viszont puszta gyógyszerezéssé, vegyi anyagok beadásává kezdik leredukálni. Azonban soha nem lesz lehetséges a szervest (organikust) a szervetlennel megmagyarázni. Fechnernek és Preyernek igaza volt, amikor azt mondták, hogy az életből következik a halál , és nem a halálból az élet...

Vissza kell térnünk ebből a judaista tudományból Kopernikusz, Galilei, Kepler, Euler, Newton, Linnceus, Lamarck, Faraday, Sprengel és Cuvier nemesebb koncepcióihoz. Napjaink szabad gondolkodói, akik lélektelenek és nem hisznek a lélekben, nem tudják betölteni ezeknek a rendkívüli emberek a helyét, és képtelenek arra, hogy alázattal felismerjék a természetben rejlő benső mély titkok jelenlétét."

(Nem és jellem, Otto Weininger 315. oldal)

Weininger nem fogta vissza magát zsidó társai felé intézett kritikáiban. Azt akarta, hogy a tudomány felszabaduljon a kialakulóban lévő materialista paradigmából. Abból, amely oly ellenségesen viszonyult Weiningernek a létezés értelméről vallott koncepciójához. Weininger Ottót, aki a 20. század első felének az egyik legbefolyásosabb gondolkodója volt, a kortárs gondolkodók többsége nem ismeri. Zsenialitását, bár vitatott, nagyrészt azok irtották ki, akik a közbeszédünket irányítják.

Heidegger „Kérdés a modern technikáról” (1954) című előadása öt évtizeddel azután jelent meg, hogy Weininger Ottó „Szex és jellem” című műve napvilágot látott. A két irodalmi esemény között a világ megélt két világháborút, egy kommunista forradalmat, néhány, a technológia és ipar által generált tömeges népirtási kampányt, valamint megszületett az autó, a repülőgép, a számítógép, az atombomba és létrejött a hidegháború.

Heidegger a technológiát elsősorban egyfajta kinyilatkoztatási módnak tekintette. A technika révén a dolgok olyan mértékben tárulnak elénk, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot, és emellett a világban betöltött szerepünket, jelentésünket, korlátainkat és sorsunkat is. A technológia, mint olyan, létrehozta a világot, amelyben élünk, és ablakot tár fel a Létezés értelmére.

A modern technika azonban Heidegger szerint változást hozott az ember és az univerzum közti dualitásban. A technika a világ feltárása és bemutatása helyett a kizsákmányolásnak egy olyan módszerévé fajult, amely folyamatosan elérhetetlenné konvertálja számunkra a világot.

Heidegger megfigyelte, hogy a technikának köszönhetően „minden időbeli és térbeli távolság csökken, azonban hiába számolunk le nagy sietségünkben az összes távolsággal, azzal nem jutunk el a közelséghez; mert a közelség nem kis mennyiségű távolságból áll.” A technika gyors fejlődése ellenére mi nem tapasztaljuk ezt a „közelséget”, és pláne nem tudjuk megérteni azt.

Ahelyett, hogy fokozatosan megértésre jutnánk, miközben a tárgyak technikai elemekként manifesztálják magukat előttünk, úgy tekintünk ezekre a tárgyakra és úgy kezeljük őket, mint amit Heidegger „állandó tartalék"- nak nevez: mintha egy raktárkészlet árucikkei vagy egy bemutatóterem kiállítási darabjai lennének. A világ egyre inkább technikai eszközök, kütyük gyűjteményévé válik számunkra, amelyeket megrendelni, besorozni, elfogyasztani, megemészteni, feltölteni, továbbítani, összeszerelni és szétszerelni kell. Minden pusztán energiaforrás, vagy valamilyen megszervezendő vagy megvásárolandó dolog a számunkra. Még az emberi képességeket és betegségeket is úgy kezeljük, mintha csak technológiai eljárások és a termelés eszközei lennének.

Erről szól a COVID-19, és pontosan ebben vagyunk benne most ezzel a látszólagos egészségügyi fenyegetéssel. Még mielőtt rájöttünk volna, mi a COVID-19, már egy technikai eszközzé, heideggeri „álló tartalékká” redukáltuk. Legyen szó maszkvitáról, a jövőbeli oltásokról vagy a lélegeztetőgépekről, a COVID-19 egy „pénzautomatává" alakult, éppen úgy, ahogy maga az egészségügyi kockázat is.

Ha a COVID-19 és az alkalmazott technológia egyfajta kinyilatkoztatás, akkor az keveset árul el az egészségügyi válságról, viszont sokat elmond rólunk és arról, hogy mit nem vagyunk hajlandók beismerni önmagunkkal kapcsolatban. Mostanra eltávolodtunk attól a nyugat athéni erkölcsi világképtől, amely a pluralizmust, a nyitottságot hirdeti, és mindenekfelett arra sarkall, hogy rendületlenül, bölcsen és nyíltan keressük az igazságot. Úgy tűnik, mi elég jól érezzünk magunkat ebben az úgynevezett jeruzsálemi gondolkodásmódban. Örülünk, hogy félhetünk és lelkesen elfogadjuk, hogy újabb és újabb apokaliptikus forgatókönyvekkel terrorizálnak. Úgy tűnik, bárkit követünk, aki megfoszt minket elemi jogainktól. Elfogadjuk a szabad gondolkodás elnyomását, és inkább törvényeket, rendeleteket és „mitzvothot” akarunk betartani.*

Egy ilyen világban Heidegger és Weininger közellenségnek számít. Orwell és próféciái pedig nem sokáig lesznek a nyugati oktatási tantervünk részei. (Ki tudja, Magyarországon még azok? Azok voltak-e valaha? Ébredj Fel szerk. megj.)

A COVID-19 révén kiderült, hogy korántsem vagyunk oly szabadok, mint azt hittük magunkról. Az egyetlen megválaszolásra váró kérdés az, hogy vajon mi, a nép képesek vagyunk-e (leszünk-e) újra ellenállni és ha igen:

vajon mikor fogjuk ezt megtenni?

-----------------------------

* A „mitzvoth” kifejezéssel olyan parancsokra, szabályokra, parancsolatokra utalok, amelyek nem feltétlenül tudományos vagy racionális érvelésen alapulnak. A judaizmusban a micva egy Isten által elrendelt parancsolatra utal, amelyet vallási kötelességből végre kell hajtani. Mint ilyen, egyetlen Mitzvah célját sem lehet megkérdőjelezni, mivel azt egy Magasabb, felsőbb Erő rendeli el.