Ne oltsál!

Kezdjük a végén. El tudjátok azt képzelni, hogy egy ember, aki saját pénzből, non-profit alapon létrehozta a Wikileaks-et, amelynek fő célja az igazság terjesztése, és ezért a célért hajlandó akár az életét is kockáztatni, vállalva, hogy bármikor „baleset” érheti… Szóval el tudjátok képzelni, hogy Julian Assange, miután Svédországban tartott egy-két előadást a világ aktuális állásáról és elképzeléseiről, hogy hogyan lehetne azt jobbá tenni, hip-hop megerőszakol két nőt? Egymás után, ugyanabban az országban?

A bíróság erre a szituációra az „életidegen” remek jogi terminológiát alkalmazza. Persze csak akkor, hogyha nem utasítják föntről, hogy másként döntsön, mert olyankor nemzetközi elfogatóparancsot ad ki a gyanusított ellen.

Lássuk a részleteket! Illetve a résztvevőket:

Bal oldalon Anna Ardin, jobb oldalon Sofia Wilén, a két áldozat. Hát, Julian, nem valami nagy fogás, persze lehet, életben jobban néztek ki. Bár a történtek ismeretében valószínűnek tartom, hogy inkább csomót kötöttél volna a farkadra, mintsem hogy engedj ember-állati vágyaidnak azért a pár óráért (percért).

A sztori augusztusra datálódik vissza, mikor Assange-t meghívták a Svéd Szociáldemokrata Párt egyik csoportja, a Brotehrhood Movement által szervezett konferenciára, hogy tartson egy előadást. A konferencia főszervezője Anna volt, aki Julian-t saját lakásában szállásolta el, mondván, ő úgyis a szüleit akarja meglátogatni. Vajon miért tett így? Talán nem volt pénze a pártnak egy szállodai szobát kifizetni Julian-nak? 2010. augusztus 11-én Julian megérkezett Stockholmba és ezzel együtt Anna lakásába. Egy darabig minden a terv szerint haladt, mikor – ah! – Anna véletlenül 1 nappal korábban érkezett vissza a tervezettnél. Némi disputa után eldöntötték, hogy Julian ott maradhat – majd egy jól sikerült vacsora után a megállapodás tovább bővült és szexre került a sor, ami igen heves lehetett, mert a kondom, amit használtak, elszakadt. Augusztus 14. reggelét írunk, és a józan ész szerint egy jófajta megerőszakolás után az ember lánya fogja magát és elmegy a rendőrségre bejelentést tenni. Ehelyett Anna Ardin inkább privát partit szervezett estére Julian-nak – ismét a saját lakásában – és a twitterre a következőt véleményt küldte:

„A szabadban ülök hajnali két órakor és majd megfagyok a világ legcoolabb, legokosabb emberével, elképesztő!”

Nem tűnt elégedetlennek… akkor még.

Ugyanaznap történt, hogy megjelent a képben Anna barátnője, Sofie Wilén. Állítólag valami klassz rózsaszín blúz volt rajta és az első sorban ült – saját bevallása szerint keményen dolgozott azon, hogy Assange-t az ágyába csalja. Ezt oly komolyan vette, hogy meginvitálta Julian-t az otthonába, s ehhez ő vásárolta a vonatjegyet – Julian ugyanis nem akart kártyával fizetni, hogy lehetőleg a hatóságok ne tudják lekövetni őt. Augusztus 16-án este megesett a nagy eset, hogy Sofie ágynak esett. Ekkor még használtak kondomot, viszont másnap reggel nem. Sofie – akárcsak Anna – nem tűnt sértődöttnek, elment bevásárolni, s reggelit készített Julian-nak.

Itt jön egy érdekes csavar a történetben, amit elég nehéz hihetőnek bemutatni. Augusztus 18.-án Sofie hatalmas aggodalmában felhívja Anna-t és elpanaszolja, hogy gumi nélkül szexelt Julian-nal és aggódik, hogy nemée kapott el valami kórságot tőle. – Te is? – kérdezte döbbenten Anna. Két nappal később 14h-kor megjelentek a rendőrségen, ahol mindketten feljelentést tettek. Julian ellen kiadják az elfogatási parancsot.

Hol itt a probléma? – kérdezhetnénk. Dugtak egyet-kettőt, na bumm, mindketten egyetértettek ebben, ahogy a jognyelv mondja, az aktus „konszenzuson” alapult. Józan emberi ésszel gondolkozva nemi erőszaknak a nyomát sem találjuk itt. De bizonyos országok jogrendje annyira abszurd, hogy jogi szaktudásodnak kell lenned ahhoz, nehogy tudtodon kívül törvényt sérts és kitedd magad egy kellemetlen és – ebben az esetben max. 2 év szabadságvesztéssel sújtható – bírósági procedúrának.

Izraelben például megerőszakolásnak számít, ha a férfi a nőnek hamis identitást ad meg. Tehát ha – induljunk ki egy lehetetlen feltevésből – egy palesztin férfi egy izraeli nővel szexel, de azt hazudja neki, hogy ő zsidó, akkor az jogilag nemi erőszakként kezelendő, még ha a nő teljes egyetértésével történt is az aktus. Namármost, felmerül az emberben a kérdés, hogy kinek hisznek a hatóságok? A nőnek, aki azt állítja, hogy a férfi hazudott, vagy a férfinek, akit esetleg a meglepetés erejével ér a hír, hogy feljelentették? Az izraeli jogi procedura számomra színtiszta rasszizmus.

A svéd jogrend nemi erőszakról szóló paragrafusai is erősen életidegenek, ahol megerőszakolásnak számít, ha menet közben – mondjuk – lecsúszik a kondom vagy elszakad. Hihetetlen, de így van. Ez történt Julian-nal is és ezért van most rács mögött.

Izraelben a jogrendet a rasszisták, Svédországban pedig a feministák irányítják.

Jegyezd meg magadnak, ha férfi vagy és egy svéd nővel szexre kerülne a sor – és nem akarsz Julian sorsára jutni – legalább két – lehetőleg ügyvéd által megírt – okirat legyen nálad előkészítve. Az elsőn a nő aláírásával hitelesítse, hogy valóban akarja a szexet. Csak ezután kezdődhet bármiféle előjáték! Majd szükséges egy nyomtatvány a szex után, melyben a nő kijelenti, hogy nem lett megerőszakolva.

Ez a modern jogrend, barátaim. Hip-hip hurrá-t neki!

Vissza az eseményekhez. Augusztus 21-én az Expressen svéd bulvárlap főoldalon tudósít a hírről: Assange megerőszakolt két svéd nőt és letartóztatási parancsot adtak ki ellene! Assange hírnevének sérelme felbecsülhetetlen: ma a Google az „Assange rape" kifejezésre 1.440.000 találatot ad ki. Assange tagadja a vádakat és egy lényeges kérdést tesz fel:

„Vajon miért adta ki a az ügyész az összes bizalmas információt a médiának?”

Tényleg, vajon miért? Ne felejtsük el, a svéd jogrend szerint szigorúan tilos a sajtónak kiadni bármilyen nemi erőszakkal kapcsolatos adatot. Ehhez képest az Expressen az eset összes mocskos részletéről nagy pontossággal tudósított. Nem elfelejtendő az sem, hogy az Expressen a Bonnier család tulajdonában van, amely a legnagyobb médiatulajdonos Svédországban, és akik nem csak hogy Amerika-barátok – de kimondottan Izrael-barátok is. Izrael pedig nagy támogatója volt az USA közel-keleti inváziójának... Talán ez is számíthat valamit, tekintve, hogy Assange és a Wikileaks az Afganisztánról és Irakról szóló majd 500.000 kiszivárogtatott dokumentumában pont e két háború mocskos titkait tárta fel.

A hétfői reggel hideg fényében aztán a Svéd ügyészség valamennyi vádat ejti Assange ellen.

Lehetséges-e, hogy Anna Ardin és az Expressen szándékossan összejátszott Julian Assange lejáratásában? A következő részben ezzel foglalkozunk.

UPDATE: Julian Assange-t 200.000 £ óvadék ellenében szerdán valószínűleg szabadon bocsájtják!