Ne Oltsál! Blog a Facebook-on: 
Kissé hosszúra nyúlt a Wikileaks és Julian Assange történetét bemutató cikksorozatunk – és még így sem mutattunk be szinte semmit. A több mint 250.000 diplomáciai iratnak alig 1%-a lett feldolgozva, de ez a mennyiség is bőven elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk: miféle világban élünk? Hogy jutottunk el ide, és főleg, merre menjünk tovább? Erről szól ez a rész.
A Wikileaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján bizonyossá vált az, ami eddig csak sejthető volt: az USA kormánya évtizedek óta visszaél vezető gazdasági és katonai pozíciójával annak érdekében, hogy hegemóniáját tovább növelje és e cél elérése érdekében bármilyen eszközt hajlandó felhasználni, annak erkölcsösségére való tekintet nélkül. Ám a dokumentumok megmutatták, hogy nem csak az USA vezetése viselkedik így, hanem a Föld szinte valamennyi kormányáról kerültek ki terhelő adatok. Azt hiszem, egyértelműen levonhatjuk az első következtetésünket:
1. A hatalom – működjön az bármilyen államformában – korrupt.
A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttására való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról. (Forrás: Wikipedia)
Reményeink az ember erkölcsi nagyságáról dugába dőltek: úgy látszik, aki a húsosfazék közelébe kerül, az óhatalanul elfelejti, hogy ki volt, hogy honnan jött, milyen elveket vallott valamikor; a hatalomba bejutott személy – rövid aklimatizáció után – elkezdi csak a saját és falkatársai érdekeit nézni, s a ritka kivétel pedig ismét csak a szabályt erősíti. Vajon miért íly gyarló az ember? E kérdésre rövidesen választ adunk.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb esetben a kormányok – mint a diplomáciai iratok is mutatják – gazdasági érdekekben használják erkölcstelen módon hatalmukat, azért, hogy a megakonszerneik zsíros megrendeléseket akaszthassanak le, háttérbe szorítva a konkurenciát még akkor is, ha azoknak kedvezőbb ajánlata van. Néhány ilyen példa:
A spanyol hadsereg az angol Rolls-Royce helyett a General Electric-et választotta 45 helikopter-hajtómű pótlására az NH90-es szériához – az erős amerikai diplomáciai lobbi hatására. A megrendelés értéke kb. 45 millió font lett volna. E helikopterek eredetileg is Rolls-Royce hajtóművekkel voltak szerelve.
Az amerikai diplomácia gazdasági specialistája, Matthias Mitman a VISA és a MasterCard érdekében lobbizott Oroszországban, hogy megváltoztassanak egy törvénytervezetet, mely miatt e két cég piacot vesztett volna. A törvénytervezet szerint létrehoztak volna egy állami konzorciumot, mely az oroszországi hitelkártya-tranzakciókat kezelte volna. E tranzakció-díjakat 4 milliárd dollárra becsülték.
Nem csoda hát, hogy amikor a WikiLeaks az USA kormányának érdekeit sértő diplomáciai iratokat a nyilvánosságra hozta, a VISA és a MasterCard az elsők között volt, akik felmondták a WikiLeaks-szel kötött szerződéseiket, elvágva ezzel annak anyagi támogatását. Hasonlóan döntött a PayPal, az Amazon, a Bank of America, az EveryDNS és az Apple is. A támogatás tehát kölcsönös: az amerikai kormány támogatja a multicégeit, akik szükség esetén ezt viszonozzák.
– És mi ezzel a baj? – kérdezi a naív olvasó. Nos, csak annyi, hogy e kölcsönös támogatás nem erkölcsi alapon, hanem kizárólag a profit mentén történik. És pont a profit az, amelynek nem számít se törvény, se igazság, se emberélet, csak az, hogy a lap alján minél nagyobb összeg álljon a vonal alatt. Ezért gyártanak már szinte mindent un. tervezett avultatással, hogy egy meghatározott idő után szinte biztosan tönkremenjen vagy szervízre szoruljon; ezért bocsájtják el dolgozók ezreit, nem törődve azok további sorsával; vagy ha ez nem elég, telepítenek át hatalmas gyárakat olyan országokba, ahol éhbérért alkalmazzák az amúgy is nyomorgó lakosságot, vagy akár gyermekeket is dolgoztatnak; ezért mérgezik meg élőhelyünket, megspórolva a környezetszennyezés elkerüléséhez szükséges berendezések árát; és még sorolhatnám.
Az összeesküvés-elmélet hivők szerint a kormányok marionett-figurákból állnak, melyeket a háttérhatalom, vagyis a gazdasági elit irányít a háttérből. Azt mindenesetre még a szkeptikusok is beláthatják, hogy manapság egy kormány sem nyerhet választást megfelelő anyagi támogatás nélkül, melyet általában a multicégek folyósítanak a kampányhoz. És jaj annak a kormánynak, mely nem képviseli a multik érdekeit: könnyen lehet, hogy még a következő választásig sem húzza ki, ha előremutató, népbarát reformokat kívánna megvalósítani, esetleg erősebben megadóztatná a gazdagokat vagy a multikat, neadjisten a bankrendszert próbálná megreformálni. Az Elit azonnal beveti gazdasági vagy politikai, külföld esetén diplomáciai befolyását, ha kell, megvesztegeti, ha kell, megfenyegeti vagy akár likvidálja is a kérdéses vezetőt, vagy ha ez sem működik, akár le is rohanja az adott országot. Meghozhatjuk tehát a második következtetésünket is:
2. A kormány alapvetően nem a választóit, hanem a leggazdagabb társadalmi réteg érdekeit képviseli.
Maradhat-e erkölcsös ilyen körülmények között egy politikus, illetve a politikusokból álló kormány? A válasz egy egyértelmű NEM – s ha mégis megpróbálja, rövid úton eltávolítják a hatalomból. Persze erre ritkán kerül sor, hiszen az egyenes gerinccel rendelkező, jóakaró vezetőjelölt már jóval a kormányba való bekerülés előtt kipontozódik, amikor „el kéne intézni valamit”, meg kéne tenni egy-két szivességet ennek-annak, ami nem teljesen legális… Aki erre nem hajlandó, az biztosan nem jut feljebb a politikai ranglétrán. Sok olyan emberrel is találkoztam, akiknek felfordult a gyomra az államaparátusban burjánzó korrupciótól és inkább állást változtatott, mintsem hogy elmerüljön a szennyben. Harmadik megállapításunk ezek alapján:
3. Az összes politikus erkölcstelen – mert nem tehetnek mást.
Szóval, hogy is várhatjuk azt, hogy egy új kormány, egy új vezetés pozitív, érdemleges változást hozzon a köznépnek?
És vajon lehet-e egy multi, vagy akár bármilyen részvénytársaság becsületes, erkölcsös? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Mai gazdasági berendezkedésünkben egy részvénytársaság értékét a tőzsde határozza meg, alapvetően két szempont szerint: 1. a cég vagyona; 2. a fizetett osztalék mértéke. Minél több nyereséget termel egy cég, annál nagyobb az osztalék is. Egy részvénytársaságot annak igazgatótanácsa irányítja, melynek tagjait a részvényesei a közgyűlésen választják meg, illetve a társaság legnagyobb részvénytulajdonosai közül kerülnek ki. Rövidre zárva a dolgot, ha a részvényesek kevésnek találják az osztalékot, akkor leváltják az igazgatótanácsot és újat választanak helyette, amelytől nagyobb nyereséget remélnek. Tehát az igazgatótanács léte függ attól, hogy a profitábilitás elég magas legyen.
A kérdés tehát az, hogy meddig tud becsületes maradni egy igazgató, mikor látja, hogy a konkurencia elkezdi a pár bekezdéssel feljebb felsorolt erkölcstelen eszközöket alkalmazni? Nem sokáig. Csak ha zseniálisan jó és becsületes vezető, akkor sikerülhet ideig-óráig becsületes úton elérni a szükséges nyereséget. És a részvényesek akkor sem fogják érteni, hogy miért nem alkalmazza azokat a profitnövelő eszközöket, melyeket mindenki más is alkalmaz… Ha pedig csak átlagosan jó vezető, akkor nem fogja tudni elkerülni ezeket a módszereket a részvények árfolyamának esése nélkül. Negyedik következtetésünk tehát:
4. Minél nagyobb egy cég, annál profitorientáltabb a tevékenysége és annál kevésbé erkölcsös a működése.
Mit eredményez mindez? Nos, 2005-ben kiszivárgott a Citigroup-nak egy belső jelentése, mely erősen felborzolta a kedélyeket. E jelentés szerint az USA már nem demokrácia, hanem plutokrácia – vagyis egy olyan társadalom, melyben a hatalmat a gazdagok gyakorolják. Tényleg? Mintha nekünk nem ezt mondanák. E jelentés szerint
…a világ két blokkra oszlik – a plutokráciákra, ahol a gazdasági növekedés motorja és fő fogyasztója a szűk tehetős réteg; és a maradék.
Ismerős a szituáció? Az átlagembernek egyre kevesebbel kell beérnie, míg a felső rétegnek egyre jobban megy. Ezt később részletezik is a tanulmányban, mely szerint az amerikai családok 1%-ának nagyobb a jövedelme, mint az alsó 95%-nak együttvéve. És ez az olló a Citigroup szerint még tovább fog nyílni… A felmérés 2000-ben készült, azóta eltelt 10 év!
De vajon meddig nőhet még a különbség gazdagok és szegények között, mikor már szinte minden pénz az Elithez folyik be? Nos, az utóbbi évek eseményei azt mutatták, hogy a Föld felosztása befejeződött: elfogyott a szabad felosztható vagyon. Ezért most már csak elvenni lehet másoktól. Nem probléma! És megcsinálták a bankkrízist, melynek következtében milliók vesztették el a nyugdíjukat (a nyugdíjalapok értékcsökkenése miatt), a házukat az ingatlanválság miatt, az állásukat a gazdasági válság miatt. És országok adósodtak el, mert a kormányok kisegítették a rossz helyzetben lévő bankokat (lol), ahelyett, hogy inkább a betéteseket kártalanították volna és a bankot hagyták volna csődbe menni. De persze ezt nem lehetett, mert az Elitnek nem ez volt a kívánsága. Ez a megoldás szinte fel sem merült, hiszen így nem jött volna létre az újabb tőkekoncentráció. Az így megnövekedett államadósságot pedig az adófizetőinek kell kifizetni. Nem a gazdagoknak, akiknek amúgy is sok van, hanem az alsó- és középosztálynak. De persze pont ez a trükk lényege.
És – hogy végezetül visszakanyarodjunk a WikiLeaks-hez is – ezért van ekkora hivatalos felháborodás a kiszivárgott dokumentumok miatt. Mert ezek pontosan megmutatják, hogyan trükköznek a kormányok, hogy segítség gazdasági elitjüket még gazdagabbá és befolyásossabbá tenni, miközben az állam feladata a közjó biztosítása és választóinak szolgálata lenne. Ennek pont az ellenkezője történik: az adófizetők pénze különböző fondorlatos utakon az Elithez vándorol, míg az átlagpolgár egyre nehezebb körülmények között, egyre rosszabbul él. Meghozhatjuk az ötödik következtetésünket:
5. A kapitalizmusnak nevezett gazdasági rendszer jelen formája modern rabszolgaság, mely csak a leggazdagabb réteg érdekeit szolgálja és amely csak úgy tud fentmaradni, hogy polgárait hazugságban tartja.
És ebből következik a hatodik:
6. A magánvagyon korlátlan növekedésének lehetősége és a profit minden más emberi érték elé helyezése a társadalom két rétegre szakadásához vezet, melyben az egyik réteg a szűk létszámú, az összes anyagi javakat és a hatalmat birtokló elit, a másik pedig egy rossz körülmények között tengődő, maximálisan kontrollált, alsóbbrendű rabszolgaréteg.
2011-et azzal fogjuk tölteni, hogy megkeressük azt a társadalmi berendezkedést, amely kivezet ebből a rémálomból.
De Nélküled nem fog menni. Nélküled, az éber, tájékozott, tudatos polgár nélkül nem lesz változás.
Mondd, te milyen jövőt választasz, magadnak és a gyermekeidnek?
Ti írtátok: