Őszíntén megmondva, nem is tudtam, hogy akarok-e írni a Wikileaks új kiszivárogtatásáról – hiszen már minden média ezzel foglalkozik. Elvégre mi voltunk az elsők Magyarországon, akik pl. az iraki „Collateral Murder” -ről tudósítottunk, és más írásainkban is többször szerepel a Wikileaks. Ám a mostani kiszivárogtatás igazán jól sikerült – talán túl jól is, már ha az alapítóhoz, Julian Assange-hoz beérkező életveszélyes fenyegetések mennyiségét tekintjük. Így ebben a bejegyzésben nem is igazán a publikussá vált tényekre koncentrálok, hanem inkább továbbgondolom azt, hogy ezek mit jelentenek, és milyen változást okoznak.

De azért azok számára, akik nincsenek teljesen képben, álljon itt egy rövid összefoglaló arról, hogy mi szivárgott ki.

Cable Gate

2010. nov. 28. A 75.000 afganisztáni és a 400.000 iraki katonai jegyzőkönyv publikálása után a Wikileaks ezúttal 251.287 dokumentumot hoz nyilvánosságra, mely az Egyesült Államok Külügyminisztériuma és annak 274 nagykövetsége közötti kommunikációt foglalja magában 1966-tól ez év februárjáig. A kiszivárogtatást Cable Gate-nek nevezik el. Hát, mit ne mondjak, durva az anyag, már amit eddig feldolgoztak belőle (ha mindössze 1 ember csinálná, akkor 28 évig tartana az áttekintés). Nézzük a főbb botrányokat (zárójelben az én rövid magyarázatom áll):

Kémek, mint mi 

Hillary Clinton, az USA külügyminisztere egy titkos anyagban kémkedésre szólította fel az ENSZ-ben dolgozó amerikai hivatalnokat. A megszerzendő információk: az ENSZ magasrangú diplomatáinak személyes adatai, beleértve a telefonszámok, e-mail címek, napirendek, valamint biometrikus adatok, mint ujjlenyomatok és írisz (szem) azonosítók, továbbá bejelentkezései adatok, jelszavak, titkosítási kulcsok. Célpontok voltak a szövetséges országok diplomatái is, sőt, még az ENSZ elnöke, Ban Ki-Moon is. (Nemzetközi megállapodások, valamint az 1964-es ENSZ megállapodás is tiltja az információszerzést az ENSZ-ben dolgozókról, sérthetetlenséget garantálva nekik.)

Rohanjátok le hittestvéreinket! 

King Abdullah, Szaud-Arábia királya többször próbálta elérni, hogy az USA támadja meg Iránt. Mint mondta, „le kell vágni a kígyó fejét”, mielőtt az még nukleáris képességekre tenne szert, továbbá vissza kell szorítani egyre növekvő befolyását az arab térségben. (Az arab népek testvéreknek tekintik magukat, és a nem mohamedán vallásúak pedig mind hitetlen kutyák, de ha nem is mind, az amcsik mindenképpen azok – az USA-ban ezzel magyarázzák az állítólagos iszlám fundamentalista terrorizmust.)

Kormányzó maffiózók

Oroszország egy maffiaállam, egy korrupt kleptokrácia, ahol a kormány és a szervezett bűnözés összefonódik. Mindennek a vezére Vladimir Putyin, az alfa-hím. Fegyverkereskedelem, pénzmosás, gengszerek védelme, zsarolás, titkos bankszámlák Cipruson és pénzzel teli aktatáskákról tudósít a jelentés, mely szerint egyedül a megvesztegetések összege 300 milliárd dollárra rúg évente. Valószínűsíthető, hogy közvetlenül Putyin rendelte el Alexander Litvinenko, az amerikába disszidált orosz diplomata megmérgezését is. (Ez nem egy film vagy krimi, ez hivatalos titkos jelentésekben áll…)

Használt terrorista (akár ráfizetéssel is) átadó! 

Guantanamo-t be kell zárni, fogadta meg Obama a megválasztásakor. De mi legyen a rabokkal? Az Egyesült Államok kétségbeesett alkudozásba kezdett szövetségeseivel, hogy vajon hová is „exportálhatná” őket. Ez ügyben próbálkozott Németországban, ahol nem igazán biztatták; Spanyolországban sem látták lehetségesnek az üzletet, Luxemburg „nincs felkészülve a befogadásra” és a többi európai ország is hasonló állásponton van. Pedig az amcsik kimondottan hálásak lennének: Pénzt, fejlesztési segélyeket, sőt még „politikai tőkét” is ajánlottak, pl. személyes találkozót magával a Nobel békedíjas Obama elnökkel – vagy legalább egy látogatást a Fehér Házba. De még így sem vállalta be senki. A kuwaiti belügyminiszter, Sheikh Jaber al-Khaled al-Sabah szintén visszautasította a guantanamoi foglyok befogadását. Mi több, az alábbi kedves kijelentést tette:

„Ön nálam is jobban tudja, hogy nem tudunk mit kezdeni ezekkel az emberekkel… Ha ezek rohadtak, akkor rohadtak és a legjobb amit tehetünk, hogy megszabadulunk tőlük. Afganisztánban vették fel őket; akkor dobják is le őket Afganisztánban, valahol a háborús zóna közepén.”

Jemen viszont átvenné őket, berakva a foglyokat az ottani börtönbe. De az amcsik ezt nem látják jó megoldásnak:

„Saleh a meglátásunk szerint nem tudná börtönben tartani a foglyokat, mert a nyilvánosság (vagy a bíróság) pár héten belül követelné az elengedésüket.”

Cél szentesíti az eszközt

A Sri Lanka-i elnök, Mahinda Rajapaksa és a hadsereg volt főparancsnoka, Sarath Fonseka felelős a több mint 7.000 civil haláláért a Tamil Tigrisek és a kormányerők közti háború utolsó napján – ez áll a Sri Lanka-i amerikai nagykövet, Colombo jelentésében. Az esetet az ENSZ háborús bűntettnek minősítette. Az országban a vizsgálat egyáltalán nem halad előre – tekintettel arra, hogy a hatalom csúcsán lévő két személy erősen érintett az ügyben, ez nem is nagy csoda.

Hogyan szakítsunk szét egy országot?

Oroszország pénzzel, fegyverrel és kiképzéssel támogatta a (területileg akkor még Grúziához tartozó) dél-oszétiai szeparatistákat, hogy belső konfliktust szítson az országban – ez áll egy 2007-es jelentésben. (2008 augusztusában kitört a polgárháború, majd az orosz erők bevonultak Grúziába úgymond megvédeni az orosz ajkú lakosságot. A konfliktus Dél-Oszétia Grúziáról való leszakadásával végződött.)

Zsebpénzzel Dubaiban

Ahmad Zia Massoud-ot, az afgán alelnököt az amerikai és az Egyesült Arab Emirátus pénzmosást felügyelő hatóságai feltartóztatták dubai útján és 52 millió dollár készpénzt találtak nála. Ennek ellenére az alelnök folytathatta az útját anélkül, hogy tisztázta volna, mi célból volt nála ez a hatalmas összeg. A jelentés szerint:

„...a drogkereskedők, a korrupt hivatalnokok és a megabiznisz tulajdonosok nem profitálnak a megkeresett millióikból, ha azt Afganisztánban tartják, ehelyett a pénzt külföldi számlákra és befektetésekbe menekítik az országon kívül.”

(Afganisztán ópiumtermelése az USA megszállás óta a sokszorosára nőtt, ma a világ ópiumának 95%-át adja. Az ópium a heroin alapanyaga.)

Vásárolj választást!

Moldávia elnöke, Vladimir Voronin 10 millió dollárral próbálta megvesztegetni riválisát, Marian Lupin-t, hogy kommunista kormánya hatalmon maradhasson. Voronin először 5 milliót ajánlott, majd látva Lupin érdeklődését, megduplázta az ajánlatát. Végül Lupin nem fogadta el az összeget, viszont jogi immunitást ajánlott, ha a kommunista párt támogatja őt a hatalomra kerülésben. (Azóta is politikai tetszhalál állapotában van a moldáv vezetés – bár Voronin lemondott, az ellenzék a szükséges többséget nem tudta megszerezni.)

Adó-mány

Az USA 15% un. adminisztratív díjat vont le a szövetségesei által befizetett és az afgán hadsereg támogatására összegyűjtött adományokból. Nem kis összegről van szó: a németek 50 millió eurót adtak, ezzel az ő adományuk volt a legnagyobb, 22 milliót adtak a második helyen álló dánok. Összesen 123 millió euró gyűlt össze 2009 októberéig, amiből 2010. februárig egy fillér sem lett felhasználva. A németek fel voltak háborodva, gyanítva, hogy nem csak a 15% adminisztrációs díj, hanem a teljes összeg a USA kincstárába került. Az USA a levonás indokaként az afganisztáni misszióban betöltött vezető szerepére hivatkozott. (Jutaléééék!!! és egyáltalán, örüljetek, hogy velünk lehettek!) Németország az együttműködés teljes megvonásával fenyegette meg az Egyesült Államokat. (Az USA kincstára természetesen A FED, az amerikai jegybank...)

Takarodj az otthonodból!

Több mint 2000 szigetlakót telepítettek ki a hatvanas és a hetvenes években Diego Gracia-ról, a brit fennhatóság alatt álló szigetcsoportról, hogy helyet teremtsenek egy nagyobb USA tengeri támaszpont számára. Annak ellenére,hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a szigetlakók mellett döntött, a visszatérést a Külügyminisztérium megakadályozta, azt hazudva, hogy a szigetlakók nem rendelkeztek állandó lakhellyel a szigeten. A kitelepítettek nagyrésze azóta is nyomorban él, mert nem tudják űzni ősi mesterségüket, a halászatot. Denis Grenhill, aki a kitelepítést menedzselte, 1966-ban a szigetlakókat a következő szavakkal írta le: „pár Tarzan és pár szolga”. 2009-ben a Külügyminisztérium tengerentúli területeiért felelős igazgatója, Colin Robert így fogalmazott:

„Nem bánjuk, hogy eltávolítottuk a lakosságot, mert ez a kitelepítés szükséges volt, hogy elérjük stratégiai céljainkat.”

Ez volt tehát a rövid összefoglaló a világ kormányainak tevékenységéről az utóbbi évtizedekben. Tetszenek a sztorik? Ők a mi vezetőink, akik értünk, a választóikért dolgoznak és képviselik az érdekeinket. Legyünk rájuk büszkék és engedelmeskedjünk minden parancsuknak és törvényüknek?

Szeretnélek megkérni, hogy válaszolj magadban, vagy akár a kommentek között erre a kérdésre. Holnap pedig, a 2. részben én mondom el a válaszomat.

BREAKING: A Wikileaks arcát, Julian Assange-t ma reggel Londonban letartóztatta a rendőrség. Készülj a tiltakozásra! Angol Facebook link.