Számtalan meglepetésben és döbbenetben volt már részem, ahogy felemeltem a fátylat és megláttam milyen szörnyűségek rejlenek alatta, de kevés volt sokkolóbb a gyermekbántalmazásnál és annak mértékénél, valamint a sátánizmusnál.

És a fontos szó itt a mérték. Hogy ilyesmi megtörténik, az egy dolog, de döbbenetes volt rájönni, mennyire széleskörűen elterjedt és meghatározó jelenség ez az intézményes hatalom számára az egész világon.

A témába vágó kutatásom során 50 ország több mint felében beszélgettem emberekkel: a sértettekkel, a bántalmazókat ismerő bennfentesekkel, és azokkal is, akik életüket e gonosztettek feltárásának szentelték.

Rakd össze az információkat és teljesen világos lesz a kép: a pedofília és a sátánizmus biztosítja azt a „kötőanyagot”, amely minden ország irányítási rendszerét összetartja, ezek a „nemzeti” hálózatok pedig összekapcsolódva együttesen egy globális pedofil-sátánista hálót alkotnak és az Irányító Rendszert szolgálják. Ha bárki ki akar szállni vagy ellenszegül az utasításoknak, tisztában van azzal, milyen következményekkel jár ez: „öngyilkossággal” vagy lelepleződéssel.

Az egész világon a kormányokat a kékvérű politikai cselszövők titkos bandája irányítja pedofil és sátánista politikusokon mint „vezetőkön” keresztül, akik nem mernek ellenállni a számukra végzetes bizonyítékokkal rendelkező „sötét erők” követeléseinek.

Néhány héttel ezelőtt napvilágra került Ausztráliában egy dokumentum, egy „halálos ágyon tett vallomás”, amely a Sydney-i legfelsőbb sátánista páholy egyik vezetőjétől származik. Egyértelműen igaznak hangzik, mivel egybevág azokkal az információkkal, amelyeket a témában végzett 15 évnyi kutatásom alatt szereztem. Ez áll benne:

„A politikusokat gondosan megválogatott kritériumok és szituációk alapján nevezik ki, amelyek elfogadtatják velük azt, hogy áldozataik a „mi kicsiny titkaink” maradnak. Azokat a fiatal gyermekeket, akiket világszerte szexuálisan molesztáltak és fizikailag bántalmaztak a politikusok, (vallási ceremóniákon) áldozatokként használják fel. Ausztráliában az áldozatok testét szinte lehetetlenség megtalálni, mivel Ausztrália még mindig egy vad vidék.” 

A sűrűbben lakott területeken a sátánisták és a pedofilok (a két hálózat alapvetően összekapcsolódik) krematóriumokkal rendelkeznek, hogy eltüntethessék a gyermekáldozatok és gyilkosságok bizonyítékait.

Az emberek nem veszik észre, mennyire szervezetten működik az egész. A sátánisták és pedofilok (és azok, akik parancsolnak, pénz, hatalom vagy puszta túlélés céljából) jelen vannak a kulcsfontosságú közhivatalokban, hogy rejtve maradjon a tevékenységük. Elnökökről és miniszterelnökökről is beszélek.

Ted „gyerekgyilkos” Heath

A korábbi Brit miniszterelnököt, az azóta elhunyt Ted Heath-et 1998 óta emlegetem, mint gyerekgyilkos sátánistát, és ő „magas hivatali posztja” szempontjából nem számít ritkaságnak. Ismerek másokat is, köztük egy olyat is, aki meglehetősen hosszú időt töltött abban a pozícióban.

Ezek a hálózatok irányítják a nemzeti és helyi kormányokat, a jogi hivatalokat, a rendőrséget, a bíróságokat, a halottkémek hivatalait, a krematóriumokat, a szociális ellátást stb., és saját orvosaik és patológusaik vannak, hogy amikor szükséges, el tudják titkolni, valójában hogyan érte utol áldozataikat a halál.

Minden alkalommal, amikor kutatásokat végeztem vagy mások kutatásairól olvastam, ugyanazt a forgatókönyvet láttam. A „társadalom” prominens tagjai számára gyermekotthonok és más források szállítják a gyerekeket és ha esetleg ők vagy a szüleik nyilvánosság elé akarnák tárni a történteket, mind a rendőrség, a bíróság, mind pedig a szociális ellátás oldaláról kemény falakba ütköznek.

Közismert, hogy Nebraska állam korábbi szenátora, John W. DeCamp feltárt Omahában egy vezető amerikai politikusokból álló pedofil kört, mialatt Lawrence King republikánus pénzügyi csalását vizsgálta ki, aki az Omahai Franklin Közösség Szövetségi Hitel Uniót vezette.

King a nemzeti himnuszt énekelte az elnökjelölő Republikánus kongresszuson 1984-ben és 88-ban, de ezenfelül még mást is tett. Gyerekeket szállított politikusok és mások számára pártkongresszusokon és más helyeken.

Az igazság a 80-as évek végén kezdett el kiszivárogni, és még néhány nagyobb lap is közölte, különösen a Washington Times, amelyik a Reagan-Bush rezsimre tett burkolt célzást cikkében.

Bush „Apánk” említése különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen könyveimben és a rádióban is emlegetem őt, mint pedofil gyerekkínzót és gyerek-sorozatgyilkost. Egyszer egy élő BBC rádióműsorban el is mondtam ezt, sőt, kétszer is, és ez a tény néhány országos lapban is megjelent.

Az újságok gúnyolódó stílusban írtak a történtekről, mert ezek mind, nos... szánalmasak, és utána egyik sem jött oda hozzám, hogy megkérjen, mondjak többet a témáról. Eközben, mivel ezek az „intellektuális prostituáltak” a cicikre, a hírességekre és a műbalhékra helyezik a hangúlyt, a gyermekeket továbbra is megdöbbentően széles körben bántalmazzák, kínozzák és gyilkolják.

George H W Bush – gyermekkínzó és gyilkos

Az amerikai kormány elme- és szex rabszolgája, Cathy O'Brien leleplezte Bush-t és másokat a Trance-Formation of America című könyvében. Az alábbiakban leírja, mit tett Bush napi szinten Cathy lányával, Kellyvel:

„Kelly vérző végbele volt az egyik fizikai jele George Bush pedofil perverzióinak. Hallottam, ahogy számos alkalommal pofátlan módon beszélt a lányom szexuális zaklatásáról. Ezt az eszközt, valamint Kelly életére célzó fenyegetéseket használta fel arra, hogy „befolyást gyakoroljon” rám és irányítson engem.

Egy pedofil elnök által elkövetett megerőszakolás pszichológiai következményei is szellemileg meglehetősen sokkolóak, de Bush a Kellynek okozott traumákat még jobban fokozta a NASA kifinomult, fejlett elektronikus és kémiai elmeirányító eszközeivel.

Bush a „Na és kit fogsz felhívni? Figyelni foglak!” jellegű mondatokat is bevetette Kellynél, tovább erősítve ezzel a lány kiszolgáltatott helyzetét. A rendszeres kínzások és traumák, amiket én gyerekként elszenvedtem, közhelynek tűnnek ahhoz a brutális fizikai és lelki bántalmazáshoz képest, amit George Bush a lányomon elkövetett.”

Ami Cathyvel és lányával, Kellyvel történt, elég szörnyű lenne még úgy is, ha ez csak egy izolált eset lenne, egy beteg és elfajzott ember cselekedete. De mindez napi szinten iszonyatosan sok gyerekkel megtörténik szerte a világban.

Bárhol is olvasod ezt a hírlevelet, a te országodban is pontosan ugyanezt követik el a politikai- titkosszolgálati és rendőri erők. Nem hallasz róla, kivéve azoktól, akik hajlandóak a következményektől való félelem nélkül vizsgálni az eseményeket, amiatt a „fal” miatt, amiről már beszéltem. A rendszer becsapja az ajtót előtted azzal, hogy megtagadja az ügyek kivizsgálását és a büntetőeljárások véghezvitelét; azzal, hogy biztosítja, hogy a megkezdett „vizsgálatok” nem vezessenek sehová; hogy megfenyegeti, sőt meg is öli azokat az embereket, akik igazságszolgáltatást követelnek; és azzal, hogy megfenyegeti azon médiában dolgozó keveseket, akik hajlandóak foglalkozni az eseményekkel.

John W. DeCamp a „A Franklin-ügy eltusolása: Gyermekbántalmazás, sátánizmus és gyilkosság Nebraskában” (The Franklin Cover-up: Child Abuse, Satanism, and Murder in Nebraska) cimű könyvében részletesen beszámol arról, hogyan foglalta magába az omahai sátánista-pedofil kör azokat, akik a kormányt, a rendőrséget és a médiát irányítják, és ily módon kialakult az igazságszolgáltatást megállítani hivatott „fal”. A kis halak többsége szintén védelmet élvez, hiszen az ellenük folytatott eljárás a „nagy halakhoz” vezetne.

A pedofil-sátánista forgatókönyv egy része magába foglalja azokat a haláleseteket is, melyek épp „kapóra jöttek” és a média hirtelen visszavonult az esetek kivizsgálásától. A Franklin-ügy kapcsán mindkettő megtörtént.

Egy speciális Nebraska állambeli törvényalkotói bizottságot jelöltek ki arra, hogy kivizsgálja a bántalmazásos vádakat és Gary Caradori privát nyomozót kérték fel a vizsgálat vezetésére. Ő úgy tűnik, őszinte ember volt, aki elkötelezett az igazság feltárása mellett, azonban a férfi a vizsgálat alatt meghalt, amikor egy általa vezetett kisrepülőgép Illinois állam légterében darabokra tört.

Egy brit tv társaság, a Yorkshire Television egy 56 perces dokumentumfilmet készített a Lawrence King botrányról Conspiracy of Silence (A csend összeesküvése) címmel, amelyet a tervek szerint a Discovery csatorna is sugárzott volna. Aztán az utolsó pillanatban a programot levették a műsorról és elrendelték, hogy minden másolatát meg kell semmisíteni. Egy példány azonban megmaradt, ezt a cikk végén meg lehet tekinteni.

Mindezek a tények ahhoz a történethez vezetnek, amelyen én és mások is bosszúvágytól fűtve dolgozunk - azaz a down kóros kislány, Hollie Greig esetéhez. A maga fajtájában klasszikus történet és mindenki számára bemutatja a már említett forgatókönyvet.

Hollie Aberdeenben, Skócia Grampia nevű régiójában élt – amely hírhedt a gyermekbántalmazásról és sátánizmusról. Az egész Skócia, úgy, ahogy van, globális központja ezeknek a szörnyű, undorító dolgoknak, és ezek számos skót arisztokrata családhoz vezetnek vissza.

A világ legnagyobb titkos társaságát nem ok nélkül nevezik Skót Rítusnak a szabadkőművességen belül. A Templomos Lovagok Skóciában egyesültek újra, miután 1307-ben Franciaországból kiüldözték őket – íly messzire nyúlnak vissza a skóciai kapcsolatok. Sőt, még ennél is előbbre.

Amikor a pedofíliát és a sátánizmust vizsgáljuk, azt láthatjuk hogy a Szabadkőművesség és/vagy más titkos társaságok végül mindig felbukkannak... minden esetben. Tehát a skót pedofil-sátánista kör az, amely a skót és a brit kormányok „szívébe” (rossz szó) hatol be. Ha egy pedofil és sátánista fészket akarunk találni, elég elmennünk a brit intézményes hatalmi rendszerbe és a Parlamentbe. És ugyanez igaz Skóciára is, az USÁ-ra is – minden országra.

Ez a fő oka annak, hogy miért kell a pedofilok és sátánisták által irányított rendszernek figyelmen kívül hagyni vagy megfélemlíteni minden olyan gyermeket vagy családot, akik a bántalmazás elkövetőit le kívánják leplezni – meg vannak rémülve attól, hogy hová vezethet a leleplezés, ha megindul a „lavina”.

Ez különösen így volt, amikor 1996. március 13-án a szabadkőműves pedofil, Thomas Hamilton besétált a skóciai Dunblane-i általános iskolába és halálra lőtt egy tanárt és 16 gyermeket. Hamiltonnak nem lett volna szabad fegyverviselési engedélyt kapnia, hiszen a rendőrök jól ismerték mentális állapotát és pedofil tendenciáit, de a politikai és a szabadkőműves kapcsolatai elintézték, hogy megkaphassa. Amikor valaki azzal foglalkozik, hogy gyermekeket kerít az intézményes elit számára, ahogy azt Hamilton tette, akkor az illetőnek valószínűleg vannak magas posztokon lévő barátai.

Az eseményt teljes hírzárlat követte, az üggyel kapcsolatos dokumentumokat pedig 100 évre titkosították. Persze nincs mitől tartani, csak véletlen egybeesésről van szó.

A pedofil-sátánista kör úgy működik a szabadkőművességen belül, mint egy titkos társaság egy másik titkos társaságon belül és a legtöbb szabadkőművesnek, sőt, még néhány magas fokozatúnak sincsen fogalma arról, mi folyik ebben a körben.

Konkrétan egy kiugrott skót szabadkőműves nagymester, Lord Burton állította, hogy a Dunblane-i mészárlás hivatalos „kihallgatása”, amelyet a skót Lord Cullen végzett, valójában egy nagy elhallgatás volt.

Lord Burton elmondta a médiának, hogy Cullen vizsgálata igen lényeges információkat titkolt el, hogy megvédelmezze azokat a fontos, központi helyeket betöltő jogi személyeket, akik a „szuper-kőműves” csoporthoz, az ún. Spekulatív Társasághoz tartoznak. Lord Burton így nyilatkozott:

„Tudomást szereztem arról hogy egyértelmű kapcsolat áll fent a kihallgatást végző jogi szervezet prominens tagjai és a titkos Spekulatív Társaság között. Ezt a társaságot az Edinburghi Egyetemen alapították szabadkőműves szálakon keresztül, tehát úgy vélem, ezen az ágon lehet valamiféle kapcsolódás.”

A Spekulatív Társaság tagjai között volt Lord Cullen és számos más bíró, rendőr, és védőügyvéd, és ezen felül – a jelentés szerint – a korábbi brit kormány minisztere és a NATO főtitkára, Lord Robertson is, aki ismerte Thomas Hamiltont. Lord Burton természetesen kirúgták, elítélték és megfenyegették azért, mert vizsgálatot követelt.

Hollie Greig és édesanyja, Anne, sok éven át közelről nézték végig, hogyan zárja a rendszer szorosra sorait hogy megvédelmezze a saját – pedofil és sátánista – embereit azon az áron, hogy a rémítően bántalmazott gyermekek nem részesülnek igazságszolgáltatásban.

Hollie-t az apja, Denis Charles Mackie és a kör tagjai közül sok más személy is szexuálisan bántalmazta több, mint 10 éven át, amíg el nem mondta a kislány az anyjának. Ez akkor történt, amikor Mackie erőszakossága miatt Anne elvitte Holllie-t a családi otthonból.

Hollie azt állította, azért nem mondott korábban semmit, mert az apja megfenyegette, hogy megöli a kedvenc kutyáját és az édesanyját, ha bármit szól. A Down-kóros gyermekek különösen keresettek néhány pedofil és sátánista számára: erre „indulnak be”. Egy sátánista így vall erről egy dokumentumban:

„Bármilyen fajta bizarr szexuális összejövetel támogatni való, mert az elfajult ízlésűeknek erősebb stimulációra van szükségük. A gyerekeket, idősebbeket, szellemileg retardáltakat és reménytelen helyzetben élőket szerte a világon felhasználják sátánista ceremóniához. A fekete mágia csatlósai mindenféle ízlést kiszolgálnak és mindenféle szükségletet kielégítenek. Ausztráliában és a volt Szovjetunió területén rákaptak a Down kór pornográfia ízére és ennek mára egyre növekvő piaca van.

Körülbelül néhány havonta kerül ki a piacra egy új DVD - mint amilyen például a Gangbang of Mary Mongoloid Series (1998-2001) vagy a Down Szindróma Follies I-II (2001-2003).”

Ezek azok az emberek, akik a világunkat irányítják! Itt az ideje annak, hogy ez ne így legyen.

Hollie és az édesanyja elmentek a rendőrségre, hogy bejelentsék Hollie bántalmazását és a kislány által megnevezett elkövetőket. Ezek között szerepelt egy skót rendőrfőnök, (egy legfelső bíró), rangidős rendőrhivatalnokok, ügyvédek, egy tűzoltó, egy könyvelő, egy nővér és néhány szociális munkás. Elmondták, hogy a megerőszakolások az elkövetők otthonában, illetve a Szabadkőművesek Skót Páholyának egyik templomában történtek. 

A legtöbb ember nem tudja, hogy a Down-szindrómás emberek kiváló tanúk, mert pontosan úgy mondják el az eseményeket ahogyan azok megtörténtek, nincs meg az a képességük, hogy hamis történeteket szőjenek.

A „fal” ismét felemelkedett. A grampiai rendőrség visszautasította az ügy kivizsgálását és amikor valamiféle cselekvésre kényszerítették, nem vizsgált ki semmit, csak megnevezte az érintetteket.

Aztán itt van Elish Angiolini története, aki a Megbízott Ügyész volt Aberdeenben, mialatt Hollie igazságszolgáltatást követelt. A megbízott ügyész alapvetően az a jogi hivatalnok a Grampiai területen, aki arról dönt, folyjon-e eljárás egy adott ügyben. Angiolini közölte, hogy ő az ügy idejében nem volt megbízott ügyész, semmi köze Hollie ügyéhez és még csak nem is emlékszik rá. A hivatalos iratok mást mutatnak minden vádpontban. Hát hogy ne lennél tudatában, tökéletesen tudatában annak, hogy az egyik rendőrödet egy Down-kóros kislány sorozatos megerőszakolásával vádolnak???

Angiolini Megbízott Ügyészi hivatala szerint nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy eljárást lehessen indítani Hollie esetében, és ezt mindannak ellenére mondták, hogy számos bizonyíték volt, és a rendőrség sosem hallgatta ki a Hollie által megnevezett elkövetőket vagy más áldozatokat.

Érdekes módon, 2001-ben Angiolini aberdeeni hivatali ideje alatt megjelent egy furcsa történet a Daily Telegraph-ban az alábbi címmel: „A gyermekkerítő bocsánatot kér egy 10 éves lánytól szexuális zaklatás ügyében”.  A cikk arról beszélt, hogyan írt a hivatal egy másik szexuálisan bántalmazott lánynak, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért a „kompetenciahiányuk” miatt megállt az ügy kivizsgálása.

Angiolini hivatala oly sokáig húzta az időt az ügy feldolgozásával – 3 év legjava ezzel telt –, hogy egy megyei rendőrfőnök elvetette az ügyet, mivel túl sokáig tartott, hogy bíróságra kerüljön. És vajon ki volt ez a rendőrfőnök? Az a férfi, akit Hollie egyik legelső bántalmazójaként nevezett meg...

2. rész...