Ne oltsál!

Sertésinfluenza-járvány söpör végig Nagy-Britannián, dacára annak, hogy a 65 év feletti brit lakosság 70%-a megkapta tavaly a H1N1 oltást. Ez az arány idén is közel ugyanekkora (68,5 %), a vakcina támogatói szerint azonban a járvány továbbra is terjedni fog, amíg teljes lakosságot be nem oltják.

Azt azonban sosem fogják bevallani az oltáspártiak, hogy a jelenlegi influenzás betegek közül hányan oltatták be magukat tavaly. Ez az apró információ egyetlen egy olyan fősodrású médiajelentésben sem, amelyik az oltások és az influenza témáját taglalja.

Egyszerűen nem hajlandóak megemlíteni ezt az igen fontos számadatot, az olvasók pedig ezáltal arra a helytelen következtetésre jutnak, hogy csak azok lettek most influenzásak, akik nem kaptak oltást...

A legtöbb fertőzött korábban be lett oltva

...ám ez a fenti következtetés hamis. Valójában számomra kétségtelen, hogy a 450 jelenleg kórházban fekvő súlyos állapotú influenzás beteg túlnyomó többsége korábban be lett oltva.

Sok szeretettel meghívunk minden érdeklődőt

A Ne Oltsál! Blog élő előadására:

Merre tovább, 2011?

avagy
mit és hogyan változtassunk a valódi demokrácia és egyenlőség jegyében

Helye:
Sziddhárta Közösségi Ház - Juhar terem
Budapest, Andrássy út 98.

Ideje:
2011. január 5. 18:30–20:30

Belépődíj: nincs

Előadó: Skyler alias Ébredj Fel

Wow, hát ide is eljutottunk: nagy nap lesz ez a számunkra, hiszen két és fél év aktív kutatómunka után elétek tárhatjuk egy elemző és összefoglaló előadás keretében, hogy hol is tart a világ (és benne Magyarország), hogyan került ide és melyek azok az utak, melyek kivezetnek minket a jelenlegi demokráciának csúfolt, ám valójában plutokratikus rendszerből.

És – reméljük – nagy nap lesz ez a számotokra is, mert nem csak sok új információt fogunk elmondani egy globális nézőpontból szemléltetve, hanem – végre – felsejlik a fény az alagút végén: láthatjátok, hogy hogyan lehet változtatni, mi több, aktív részesei és megvalósítói is lehettek a változásnak, mely nem kevesebbet, mint egy valóban demokratikus és szociális társadalom megvalósítását tűzte ki célul.

Demokratikus és szociális – de hiszen ezen elcsépelt szavakat kántálja szinte minden kormány! Nos, mi egész más jelentéssel használjuk e két szót, mint a hatalom teszi. A demokratikus számunkra azt jelenti, hogy minden ember kiveszi a részét a társadalom döntési folyamataiból, vagyis ezen tevékenysége nem merül ki pár kereszt behúzásából négyévenként a szavazólapra. És a szociális sem azt jelenti, hogy támogatjuk a „rászorulókat”, hanem hogy a társadalom által megtermelt javak a társadalom egészének a gazdagodását szolgálják és nem egy szűk, extrém tehetős réteg (vagy más néven: Elit) további hatalomkoncentrációját.

Még mielőtt bárki megijedne, ez az előadás nem egy szocialista/kommunista rendszert népszerűsítő előadás lesz. E rendszerek leszerepeltek már a történelem során. Természetesen meg fogjuk mutatni, hogy mi volt a bukás oka, csakúgy, mint a jelenlegi, kapitalista/imperialista rendszer esetében is.

Főbb témák:

• A fennálló társadalmi rend bukása
• Miért nem lehetséges a pozitív változás?
• Miért élünk alkotmányos rabszolgaságban?
• Az adószedés hamis elve, története és azt helyettesítő megoldások
• Hogyan térítette el az elit életünk valamennyi területét rossz irányba? (gazdaság, egészségügy, jog, oktatás, tájékoztatás, spiritualitás)
• Az Elit hatalmának alapköve: a pénz
• A bankrendszer működése
• Alternatív pénzrendszerek
• Alternatív globális médiaközösség
• Az államot helyettesítő megoldások
• Cselekvési terv

Az előadóterem befogadóképessége korlátozott (kb. 100 fő), ezért kérünk mindenkit, jelezze részvételét vagy e-mail-ben (ebredj kukac freemail.hu), vagy az előadás Facebook vagy IWIW lapján!

Várunk sok szeretettel – és addig is, BUÉK!
Leena és Skyler

Kissé hosszúra nyúlt a Wikileaks és Julian Assange történetét bemutató cikksorozatunk – és még így sem mutattunk be szinte semmit. A több mint 250.000 diplomáciai iratnak alig 1%-a lett feldolgozva, de ez a mennyiség is bőven elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk: miféle világban élünk? Hogy jutottunk el ide, és főleg, merre menjünk tovább? Erről szól ez a rész.

A Wikileaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján bizonyossá vált az, ami eddig csak sejthető volt: az USA kormánya évtizedek óta visszaél vezető gazdasági és katonai pozíciójával annak érdekében, hogy hegemóniáját tovább növelje és e cél elérése érdekében bármilyen eszközt hajlandó felhasználni, annak erkölcsösségére való tekintet nélkül. Ám a dokumentumok megmutatták, hogy nem csak az USA vezetése viselkedik így, hanem a Föld szinte valamennyi kormányáról kerültek ki terhelő adatok. Azt hiszem, egyértelműen levonhatjuk az első következtetésünket:

Elgondolkoztál már azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a technika és a termelés hatásfoka hihetetlen tempóban fejlődik és mégis egyre rosszabbul élünk, hogy egyre nehezebb fenntartani megszokott életszínvonalunkat és egyre többet kell dolgoznunk? Ez a jelenség nem csak kis hazánk sajátja – a világ szinte valamennyi országában így érzik az emberek. Mi lehet az oka, hogy gépeink elképesztő iramban és mennyiségben termelnek és mégis válságról-válságra bukdácsol az emberiség? Hogy az egymást követő kormányok – a csodaszép ígéretekkel teli választási kampány után – mintha pont azért dolgoznának, hogy választóikat kisemmizzék és elszegényítsék? Hogy egyre kevesebb a szabadságunk, miközben egyre több a törvény, amelyeket megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül hoznak meg, és onnantól kezdve kötelező mindannyiunknak betartani?

...reagált a Wikileaks a Julian Assange ellen az Expressen-ben megjelentetett vádakra. Következzen hát a válasz az előző részben feltett kérdésre: lehetséges-e, hogy a Nagy Megerőszakolás Sztori egy csapda, melynek főszereplői Anna Ardin és Sofie Wilén, rendezője az USA és annak titkosszolgálatai, és melybe a Wikileaks szóvívője, Julian Assange gyanútlanul belesétált?

Nem egyszer történt már meg, hogy a titkosszolgálatok a női csáberőt – szakszóval: honey-trap – vetik be annak érdekében, hogy áldozatukat tőrbe csalják vagy a közvélemény előtt bemocskolják. Íme egy-egy jól ismert példa:

Michael Moore eddig is kiemelkedő alakja volt azon filmkészítőknek, akik munkájukkal a valóság teljesebb megismerését tették lehetővé. 2009-es új munkája a Kapitalizmus: Szeretem címet viseli. A film - címével ellentétesen - pont a kapitalizmus visszásságairól és rákfenéiről szól. Nekem még nem sikerült megnézni, de a napokban mindenképpen sort kerítek rá. BG71 készített egy negyed órás ajánlót a legérdekesebb részekből, ami alapján a film a „must see” (kötelező mozi) kategóriába esik. Íme az összállítás:

A film elérhető torrenten, feliratot itt találhatsz hozzá.

Kezdjük a végén. El tudjátok azt képzelni, hogy egy ember, aki saját pénzből, non-profit alapon létrehozta a Wikileaks-et, amelynek fő célja az igazság terjesztése, és ezért a célért hajlandó akár az életét is kockáztatni, vállalva, hogy bármikor „baleset” érheti… Szóval el tudjátok képzelni, hogy Julian Assange, miután Svédországban tartott egy-két előadást a világ aktuális állásáról és elképzeléseiről, hogy hogyan lehetne azt jobbá tenni, hip-hop megerőszakol két nőt? Egymás után, ugyanabban az országban?

A bíróság erre a szituációra az „életidegen” remek jogi terminológiát alkalmazza. Persze csak akkor, hogyha nem utasítják föntről, hogy másként döntsön, mert olyankor nemzetközi elfogatóparancsot ad ki a gyanusított ellen.

Lássuk a részleteket! Illetve a résztvevőket:

Bal oldalon Anna Ardin, jobb oldalon Sofia Wilén, a két áldozat. Hát, Julian, nem valami nagy fogás, persze lehet, életben jobban néztek ki. Bár a történtek ismeretében valószínűnek tartom, hogy inkább csomót kötöttél volna a farkadra, mintsem hogy engedj ember-állati vágyaidnak azért a pár óráért (percért).

Kicsit súlyos, mennyi olvasnivalóm van – ezért is késett kicsit Wikileaks-es összefoglalónk második része. De megjött, s ezzel erősen tempózunk a sokak számára drámai és megdöbbentő végkövetkeztetés felé. Ebben a részben a világ és a hatalom reakcióit foglaljuk össze.

Összeesküvés-elméletek

A követségi iratok nyilvánosságra hozatalával megnőtt a vad spekulációk száma: ki áll a Wikileaks mögött? Az eredmények sokrétűek: a CIA. Izrael és a MOSZAD. Az oroszok, a japánok, a kínaiak. Volt amerikai hírszerzők. A legpoénosabb: az Al-Kaida! Ezen elvetemült spekulációk minden alapot nélkülöznek. Nem fogom itt tételesen bebizonyítani azt, hogy miért; ezt mindenki megteheti magának, ha felteszi az ominózus kérdést: Kinek éri ez meg? A Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentumok szétalázzák nemcsak az amerikai, de a világ szinte összes kormányát, megmutatva rabszolgasorsunk valódi jellegét.

Mint tegnap hírt adtunk róla, Julian Assange-t, a Wikileaks arcát és alapítóját letartóztatták Londonban. A kihallgatáson önként jelent meg, ügyvédei kíséretében, de a bíróság épületét már nem hagyhatta el. A vádak egyértelműen gyengék és valószínűleg koholtak. A tárgyaláson híres médiaszemélyiségek is jelen voltak, mint pl. John Pilger újságíró és Ken Loach filmrendező, akik együttesen több mint 100.000 Fontot (33 millió forint) ajánlottak fel óvadék gyanánt. A bíró, Howard Riddle elutasította Julian Assange óvadék ellenében történő szabadlábra helyezését. Meg nem erősített források szerint a HMP Wandsworth börtönbe szállították és dec. 14.-ig szinte biztosan fogva is tartják majd.

Julian alábbi írásának csak tegnap éjjel kellett volna megjelennie a The Australian újságban, de amikor a szerkesztőség hírét vette letartóztatásának, azonnal publikálták. Az ügyről készült részletes elemzésünk megjelenése előtt lefordítottuk Julian üzenetét, aki most azért ül börtönbe, mert mindannyiunk igazságát képviselte. Fogadjátok szeretettel.

Őszíntén megmondva, nem is tudtam, hogy akarok-e írni a Wikileaks új kiszivárogtatásáról – hiszen már minden média ezzel foglalkozik. Elvégre mi voltunk az elsők Magyarországon, akik pl. az iraki „Collateral Murder” -ről tudósítottunk, és más írásainkban is többször szerepel a Wikileaks. Ám a mostani kiszivárogtatás igazán jól sikerült – talán túl jól is, már ha az alapítóhoz, Julian Assange-hoz beérkező életveszélyes fenyegetések mennyiségét tekintjük. Így ebben a bejegyzésben nem is igazán a publikussá vált tényekre koncentrálok, hanem inkább továbbgondolom azt, hogy ezek mit jelentenek, és milyen változást okoznak.

De azért azok számára, akik nincsenek teljesen képben, álljon itt egy rövid összefoglaló arról, hogy mi szivárgott ki.

Cable Gate

2010. nov. 28. A 75.000 afganisztáni és a 400.000 iraki katonai jegyzőkönyv publikálása után a Wikileaks ezúttal 251.287 dokumentumot hoz nyilvánosságra, mely az Egyesült Államok Külügyminisztériuma és annak 274 nagykövetsége közötti kommunikációt foglalja magában 1966-tól ez év februárjáig. A kiszivárogtatást Cable Gate-nek nevezik el. Hát, mit ne mondjak, durva az anyag, már amit eddig feldolgoztak belőle (ha mindössze 1 ember csinálná, akkor 28 évig tartana az áttekintés). Nézzük a főbb botrányokat (zárójelben az én rövid magyarázatom áll):